"Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnnek elnézése miatt"

(Róm 3:25)

Krisztus neve „az Úr a mi igazságunk”, és hit által mindenkinek úgy kellene hívni Őt: „az Úr az én igazságom”. Amikor hittel megragadjuk Isten ajándékát, Isten dicsérete száll az ajkunkra, és képesek vagyunk így szólni másokhoz: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29) El fogjuk tudni mondani az elveszettnek a megváltási tervet illetően, hogy amíg a világ a bűn átka alatt volt, az Úr megmutatta irgalmát az elveszett, reménytelen bűnösnek, és megmutatta kegyelmének értékét és jelentését.
A kegyelem érdem nélküli jutalom... Isten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy minket, mint elszéledt vándorokat, megkeressen, és visszahozzon a nyájba...
Senki nem találhat olyat a saját jellemében, ami kedvessé tehetné őt Isten előtt, vagy ami az elfogadását biztosíthatná. A bűnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és közbenjárónk; benne van egyedüli reményünk a bűnbocsánatra, a békességre és az igaz életre. Jézus vérének ereje az, ami a bűn sújtotta lélek épségét helyreállíthatja.
Krisztuson kívül semmi érdemünk vagy igazságunk nincs. Bűnösségünk, gyengeségünk és emberi tökéletlenségünk lehetetlenné teszi Isten előtt való megjelenésünket, kivéve, ha Krisztus folt nélküli igazságosságába öltözünk...
Amikor engedsz Krisztus vonzásának, és csatlakozol hozzá, megváltó hitet gyakorolsz. A hit hozzászoktat bennünket Isten létezéséhez és jelenlétéhez, s miközben oszthatatlanul Isten dicsőségére élünk, egyre többet látunk meg jellemének szépségéből és kegyelmének nagyszerűségéből. Lelki erőnk növekszik, mert mennyei légkört lélegzünk be, és felismerjük, hogy Isten a jobb kezünk felől áll, hogy meg ne inogjunk. A világ fölé emelkedve arra tekintünk, aki tízezer közül is kitetszik, aki mindenestől fogva kívánatos, és szemlélődés által mi is az Ő hasonlatosságára változunk el. /1SM 331-335/