KÖZELEDVE A MENNY FELÉ

"Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne"

(Kol 2:6)

Tanulmányoznotok kell Krisztus életét! Ezt sokkal nagyobb komolysággal tegyétek, mint ahogyan a világi ismereteket tanulmányozzátok, hiszen az örök érdekek sokkal fontosabbak a múlandó, földi dolgoknál. Ha értékelitek az örök dolgok nagyszerűségét és szentségét, akkor a legmélyebb gondolataitokat és legjobb erőtöket annak a problémának a megoldására fordítjátok, amelytől örök jólétetek függhet. Ennek fényében minden más ügy jelentéktelenné válik. 
Krisztus Jézus példája előttetek áll. Járjatok az Ö nyomdokain. 

,,A hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet” (2Pét 1 :5). A meghátrálóknak nem szól az ígéret. Az apostol bizonyságtétele a kegyelemben és a szentségben való előmenetelre biztatja a hivőt. Már vallják, hogy az igazság szerint élnek, ismerik a hitet, és az isteni természet részeseivé váltak. Ha viszont itt megállnak, elveszítik az eddig elnyert kegyelmet... 
Az igazság élő és működő elv, amely úgy alakítja a szívet és az életet, hogy a hivő szüntelenül felfelé haladjon... Minden egyes felfelé igyekvő lépésnél az akarat új erőre kap. Az erkölcsi beállítottság egyre inkább hasonlít Krisztus jelleméhez és gondolkodásához. Az előrehaladó keresztény a világi ismeretet meghaladó kegyelemmel és szeretettel rendelkezik, mert a Krisztus jellemébe való isteni betekintés mélyen megragadja, és így elsajátítja Krisztus tulajdonságait. Az Úrnak a lajtorja felett kibontakozó dicsősége egyedül a folyamatosan felfelé haladó keresztények előtt láttatik meg, azok előtt, akik egyre magasabb és nemesebb célok felé vágyódnak Krisztusban. 

A mennybe vezető lépéseket egyesével kell megtennünk. Minden megtett lépés erőt ad a következő lépés megtételére. Isten kegyelmének az emberi szívre gyakorolt átalakító munkája olyan hatalom, amelyet csak kevesen értenek meg, mert túlságosan hanyagok ahhoz, hogy megtegyék a szükséges erőfeszítést... 
Az ember nem érheti fel ésszel, hogy milyen nemes és magasztos kiválóságot érhet el, ha az emberi igyekezetet összekapcsolja annak az Istennek a kegyelmével, aki minden bölcsesség és képesség forrása. /4T 444-446/