"Annakokáért eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az Ő megjelenését."

Mielőtt bemennek Isten városába, a Megváltó megajándékozza követőit a győzelem jelvényeivel és felruházza őket királyságának jeleivel. A ragyogó sorok négyszögben állnak fel királyuk körül, akinek alakja magasan kiemelkedik a szentek és angyalok fölé, és arca jóságos szeretettel telve sugárzik feléjük. A megváltottak megszámlálhatatlan seregén keresztül minden szem Reá tekint és szemléli dicsőségét, akinek „oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiáé volt” (Ésa. 52,14). A győzők fejére saját maga teszi rá jobb kezével a dicsőség koronáját. Mindenki kap egy koronát, rajta saját nevével és e felirattal: „Szentség az Úrnak”, Mindenki kap egy győzelmi pálmát és egy ragyogó arany hárfát. Amikor a parancsnokló angyal megadja a hangot, mindenki ügyesen pengeti hárfáját, és édes zene dallamos hangjai csendülnek fel. Kimondhatatlan elragadtatás tölt be minden szívet, és minden hang hálás dicséretben egyesül: „Annak, aki szeretett minket és megmosott minket bűneinkből az Ő vérével, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának, Annak legyen dicsőség és hatalom mindörökkön örökké.” (Jel. 1,5-6.).

Óh, míly kimondhatatlan öröm lesz, mikor meglátjuk Őt, akit szerettünk. Meglátjuk az Ő dicsőségében, aki annyira szeret bennünket, hogy önmagát adta értünk. Szemléljük majd azokat a kezeket, áldólag kiterjesztve felénk, amelyeket egykor átszegeztek a mi megváltásunkért. 

Azok, akik... Isten kezébe helyezik magukat... meglátják a Királyt az Ő szépségében. Szemlélni fogják csodálatos dicsőségét, és arany hárfáikat kezükbe véve betöltik az egész mennyet elragadó zenével és énekekkel a Bárány dicséretére. /RaH. - /