Máté úgy mutatja be Jézus földi apját, mint ácsot (Máté 13:55). Egy kisvárosi ácsmester Názáretből, az unalom földjéről. Tényleg ő a megfelelő? Istennek nincsen jobb választása?

Mondjuk egy ékesszóló pap Jeruzsálemből, vagy egy tudós a farizeusok közül?

Miért éppen József? Nagyrészt József jó híre miatt: képes volt azt feladni Jézus miatt.„József istenfélő ember volt, és a menyasszonyát meg akarta kímélni a nyilvános megszégyenítéstől. Ezért elhatározta, hogy inkább titokban küldi el Máriát, és így válik el tőle” (Máté 1:19, EF).

Az „istenfélő” (más fordítás szerint „igaz”) jelzővel Máté bemutatja József státuszát. Názáretben úgy tekintettek Józsefre, mint mi egy gyülekezeti elöljáróra, vagy Biblia tanítóra. József valószínűleg büszke volt a pozíciójára, azonban Mária bejelentése, „terhes vagyok”, veszélyeztette azt.

Na, most mi lesz? A jegyese becsületén csorba esett… ő pedig egy igaz és istenfélő ember. Egyik oldalon ott van a törvény. A másik oldalon ott van a szeretet. A törvény azt mondja: kövezd meg. A szeretet azt mondja: bocsáss meg. József a kettő között őrlődik.

Aztán jön az angyal. Most már Mária növekvő pocakja nem aggodalomra, hanem örömre ad okot. „Isten Fiát hordja a szíve alatt” – jelenti ki az angyal. De ki hinné ezt el?

József szakálla verejtéktől gyöngyözik. Nagy dilemmával néz szembe. Kitaláljon egy hazugságot és így megőrizhetné a státuszát a közösségben, vagy elmondja az igazságot és ezzel búcsút inthet a jó hírének. Meghozza a döntését. „József… magához vette feleségét,  de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25).

József a Tóra tanulmányokat egy állapotos menyasszonyra és egy törvénytelen fiúra cserélte, és elindult a tanítványság útján. Isten tervét a sajátja elé helyezte.