. Kenjük meg a betegeket olajjal a Jakab 5:14 alapján

Jak 5:14-15

Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.

Hála Istennek, még ha az emberek el vétik is, és bűnt követnek el, van számukra segítség. Figyeljük meg, hogy azt mondja Jakab: „ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.”

A gyülekezet tagjai túl gyakran elvárják a vasárnap este üdvösségre jutott emberektől, hogy szerda estére teljesen felnövekedjenek szellemileg – pedig ők maguk sem váltak éretté egy nap alatt.

Nem, ők még csecsemők. A Biblia azt tanítja, hogy van hasonlóság a testi és a szellemi növekedés között:

1 Péter 2:2

Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;

Mi azonban nagyon ostobán viselkedünk ezen a téren – és Isten ezért felelősségre fog vonni minket. A mi hitünkön kellene hordozni ezeket a szellemi csecsemőket, és ezt mindaddig tehetjük, amíg valóban szellemi csecsemők.

A természetes életben a csecsemőknek gondoskodásra van szükségük. Ők semmit sem tudnak tenni önmagukért. Viszont valaki szereti őket, ezért táplálja, öltözteti őket és gondoskodik róluk. Ha megfelelően gondoskodnak róluk, fel fognak növekedni és meglesz ennek az eredménye.

Egy reggel borotválkozás közben Isten Szelleme szólt hozzám és azt mondta:

-         Azt akarom, hogy menj el E. házába, mert elhibázott valamit, és most azt hiszi, hogy Isten már nem szereti őt, mivel bűnt követett el. Többé nem akar visszajönni a gyülekezetbe.

Borotvahabbal az arcomon kimentem feleségemhez és azt mondtam neki:

-         Drágám, mielőtt elmegyek bevásárolni neked a boltba, el kell mennem E. házába. Épp most mondta nekem az Úr, hogy ő elhibázott valamit – kijött a béketűréséből és olyan dolgokat mondott, amit nem lett volna szabad – az Úr meg szólt nekem, hogy menjek el hozzá és segítsek neki.

Visszamentem, hogy befejezzem a borotválkozást, mire betoppant E. felesége, és sírva kérte:

-         Ó, Hagin testvér, kérlek gyere el és látogasd meg. Tegnap a munkahelyén kijött a sodrából és sok olyan dolgot mondott, amit nem lett volna szabad. Visszajött a régi hátfájása, és otthon fekszik az ágyban. Azt mondja, hogy soha többé nem jön el a gyülekezetbe. Azt hiszi, hogy Isten már nem szereti őt, mert bűnt követett el. – Majd hozzátette: - Ne mondd meg neki, hogy itt jártam, mert nem örülne neki.

-         Az Ú épp most szólt hozzám ezzel kapcsolatban. – feleltem. – Megkérdezheted a feleségemet. Az előbb meséltem el neki.

Elmentem a házukhoz, bekopogtam az ajtón és felismertem E. hangját, amint azt mondja:

-         Szabad.

E. annyira zavarban volt, hogy fejére húzta a takarót. Hallottam, ahogy sír. Letérdeltem az ágya mellé és én is elkezdtem sírni.

Lehúztam róla a takarót, amibe görcsösen kapaszkodott, egyszerűen átkaroltam, és ezt mondtam: - Az Úr szólt nekem és azt mondta, hogy jöjjek el ide és segítsek neked, mert hibáztál valamit.

Megint sírni kezdett: Azt mondta:

-         Hagin testvér, valami rossz dolog történt a munkahelyemen. Nem emlékszem, hogy valami rosszat mondtam volna, de néhány ember szerint káromkodtam. Ha így is volt, én nem tudok róla. Megmondtam hát a feleségemnek, hogy többet nem megyek el a gyülekezetbe. Az Úr nem szeret engem.

Azt mondtam:

-         Nem így van, Ő szeret téged, és mi is szeretünk téged, és Ő küldött engem ide, hogy segítsek neked – ez is bizonyítja, hogy szeret téged. És nem fogjuk megengedni az ördögnek, hogy becsapjon téged!

Erre azt mondta: - Szörnyen fáj a hátam!

Rátettem a kezem a hátára és azt mondtam:

-         Drága Istenem, Te szereted őt. Tudom, hogy Te szereted őt. Azért küldtél ide, hogy segítsek neki, és azt akarom, hogy azonnal gyógyítsd meg őt, és bizonyítsd be neki, hogy szereted.

Hirtelen, mintha puskából lőtték volna ki, felugrott és azt mondta:

-         Teljesen elmúlt! Teljesen elmúlt!

Majd újra sírni kezdett, de már másként. Ezt mondta:

-         Az Úr tényleg szeret engem, igaz?

-         Igen, szeret – válaszoltam.

És ezzel E. visszatért az Úrhoz, és visszajött a gyülekezetbe.

Nos, az Úr még egyszer elküldött hozzá – akkor már talán egyhónapos lehetett, és mit is várhatnánk egy hónapos csecsemőtől?

Örülök, hogy Isten gondoskodott a csecsemőkről. Ha te magad még nem tudod megtenni, Ő gondoskodott arról, hogy hol találj segítséget.

Beteg valaki közületek? Rajta, hívja magához a gyülekezet véneit.