JÖJJ, URAM, JÉZUS!
Krisztus visszatérésének ígérete megmutatja, milyen hatalmas Ő. Először úgy jött el, mint fájdalmak férfia. Ahogy akkor bántak vele, ma is igazságért kiált! Soha senki nem jött úgy el, ahogy Jézus jött. Az Istenségből jött az emberlétbe, magára öltve földi ruháját. Micsoda eljövetel volt! Csak néhány pásztor beszélt róla azon az első karácsonyon, de az egész világ beszél róla ma, és minden nap egyre többen. Jézus tudta, hogy a Golgotára visz az útja. Rettenetes bánásmódban volt része. „Utált és megvetett volt, fájdalmak férfia...” (Ézsaiás 53). Gyűlölet ennél gyötrelmesebb nem lehet. A világ a szívét sebezte meg. Aztán eltávozott. Ki hibáztathatná ezért? Testén magával vitte a dicsőségbe a kínzások és a kivégzés során szerzett sebeket, amelyeket „barátai házában” szenvedett el (Zakariás 13:6), és amelyek soha nem gyógyulnak be. Ő volt a „megöletett Bárány” (Jelenések 5:6). Mégis, ilyen bánásmód ellenére is vissza fog térni! Ez mindennél hangosabban beszél arról, kicsoda Ő valójában. Ó, micsoda Megváltó! Micsoda nagyvonalú és megbocsátó szeretet e bűnös világ felé! Szótlan ámulat vesz rajtunk erőt. Vissza akar térni, és ezt azóta tervezi, hogy elment tőlünk - mint ahogy a vőlegény vágyódik a menyasszonya után. Szeretete nem hűlt ki. Soha nem tud elfelejteni minket! Szíve fénylő csillag világunk mélysötét éjszakájában. Szeretete nem hunyt ki a kereszten. A Golgota nem egy kialudt vulkán. Az evangéliumi üzenetünk a Megfeszített Krisztusról szól, azonban ha kihagyjuk azt a tényt, hogy a Megfeszített egyben a Visszatérő Király, akkor ottmaradunk egy elvont teológiával. Krisztus személyisége nem engedi meg, hogy ne jöjjön vissza. Vissza kell jönnie, hogy befejezze, amit elkezdett.Végül is, az első eljövetelével nyerte meg a szívünket. Elvégezte, hogy akarjuk Őt. Magához vonzott minket. Tőle van, hogy szeretjük Őt és vágyakozunk utána. Nincs szándékában csalódást okozni. „Jöjj, Uram, Jézus!” (Jelenések 22:20). Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE