JÁRULJUNK ISTEN ELÉ TISZTELETTEL

"Legyünk háládatosak, amelynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel."

(Zsid. 12,28.)

Értelmes ismeretet kell szereznünk arról, hogyan jöjjünk tiszteletteljes, Isten-szerető és a hívő szeretet lelkületével Istenhez. Az emberek egyre kisebb tiszteletet tanúsítanak Alkotójuk nagysága és fensége iránt. Isten azonban megszólít bennünket az utolsó napokban. Hallhatjuk hangját a viharban és a forgószélben. Hallunk az Isten által megengedett szerencsétlenségekről, a földrengésekről, árvizekről és a mindent elsöprő elemek tombolásáról. (2SM,315.)
Ezekben a vészterhes időkben mindazoknak, akik az Isten parancsolatait megtartó gyermekeinek vallják magukat, óvakodniuk kell a tiszteletteljes és Isten-szerető lelkület elveszítésétől. A Szentírás arra tanítja az embert, hogy közeledjen teremtőjéhez alázattal, tiszteletteljes hódolattal és az isteni Közbenjáróba vetett hittel. Amikor az irgalom zsámolyához járul esedezéssel, hajtsa meg térdét előtte, mint akinek kegyelemre van szüksége. Ezzel is fejezze ki, hogy teljes testi, lelki és szellemi valóját aláveti Teremtőjének. 
Mind a nyilvános, mind a magánjellegű áhítatnál kiváltságunk, hogy meghajtsuk térdünket az Úr előtt, ha imában hozzá közeledünk. Jézus, a mi példaképünk „térdre esvén, imádkozott” (Lk. 22,41.). A tanítványokról is feljegyezték, hogy ők is „térdre estek, és imádkoztak” (Csel. 20,36; 21,5; 9,40.). Pál kijelentette: „Meghajtom térdeimet a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja előtt” (Eféz. 3,14.). Ezsdrás térdelt, amikor bevallotta Izráel bűnét Isten előtt (lásd Ezsd. 9,5.). Dániel „háromszor napjában térdeire esett, könyörgött, és dicséretet tett az ő Istene előtt” (Dán. 6,10.). A zsoltáros felhívása pedig így szól: „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” 
„Mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden útján járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből” (V. Móz. 10,12.). „Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat” (Zsolt. 33,18.). „Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet” (Péld. 22,4.).