"Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba."

(Zsolt. 43,3.)

Ezen veszedelmes napokban rendkívül vigyáznunk kell, hogy meg ne vessük a világosság sugarait, amelyeket a Menny küld hozzánk irgalmából, mert ezek által tudjuk felismerni az ellenség csalásait. Minden órában szükségünk van a menny világosságára, hogy különbséget tudjunk tenni a szent és a közönséges között, az örökkevaló és a múlandó között. Magunkra hagyva megbotlunk minden lépésünkben. A világhoz fogunk hajlani, hogy elkerüljük az önmegtagadást, és nem látjuk meg az állandó vigyázás és ima szükségességét, azért Sátán könnyen foglyul ejt bennünket. Némelyek ma éppen ebben a helyzetben vannak, mert viszszautasították a világosságot, amelyet Isten küldött számukra, azért nem tudják, mikor botlanak meg. 

Mindazok, akiknek nevét beírva találják az életnek könyvébe, amely a Bárányé, harcolják meg férfiasan az Úrnak harcait. Férfiasan harcoljanak, hogy felismerjék és legyőzzék a kísértéseket és minden gonoszt. Érezzék, hogy az Úr látja őket, és a legnagyobb hűséget kívánja tőlük. Mint hűséges őrszemek, torlaszolják el az utat, hogy Sátán ne hatolhasson át rajta álruhában, mint a világosság angyala, hogy munkálja köztük a halál munkáját... 

A fehér ruhákba öltözött megváltottak, akik körűlveszik Isten trónját, nem azokból állnak, akik jobban szeretik az élvezeteket, mint Istent, akik sodródnak az árral, minthogy szembeszálljanak az ellenkezés hullámaival. Mindazoknak, akik tiszták és romlatlanok maradnak a jelen korban uralkodó lelkület és befolyás közepette, heves harcot kell vívniuk. Próbákon és nehézségeken fognak keresztülmenni. Megmossák jellemük ruháit és megfehérítik a Bárány vérében. Ezek majd éneklik a győzelem énekét a dicsőség országában.