ISTEN SZABÁLYAI SZERINT ÉLEK -- GYAKOROLJUNK ÖNURALMAT

"Vezérelj engem parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm azokban. Hajtsd szívemet a Te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre."

(Zsolt. 119,35-36.)

Ifjú korban van itt az ideje az ismeretek gyűjtésének azon ágakban, amelyeket át lehet ültetni a mindennapi, gyakorlati életbe. Az ifjúkor az ideje a jó szokások megalapozásának, a helytelen szokások kiküszöbölésének, az önuralom elnyerésének és megőrzésének, hogy megszokják, életük minden cselekedetét Istennek akarata szerint és az emberek jóléte érdekében rendezzék el. Az ifjúság a vetés ideje, amely meghatározza ezen élet aratását és az eljövendő életet. A gyermekkorban és ifjúkorban kialakított szokások, ízlés és önuralom majdnem biztosan eldönti a férfi vagy nő jövőjét. /CPT - 294-295./ 
Egy dédelgetett önző gondolat, egy elhanyagolt kötelesség előkészíti az útat egy másik számára. Amit egyszer megteszünk, azt könnyebben megtesszük újra. A józanság, önuralom, takarékosság, értelmes beszélgetés, türelem és igazi udvariasság szokásait nem sajátíthatjuk el énünk feletti buzgó, komoly őrködés nélkül. Sokkal könnyebb megmételyeződni és erkölcsileg megromolni, mint legyőzni a hibákat, uralni az ént és ápolni a valódi nemes erényeket. Kitartó erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a keresztényi kegyelmi ajándékok valamikor is tökéletességre jussanak életünkben.
Az önuralom szokását korán meg kell alapoznunk. Az ifjúságot befolyásolnunk kell, hogy önállóak legyenek és ne más, rabszolgái. Isten a bennük levő országnak uralkodóivá tette őket, azért gyakorolniuk kell a Tőle kapott királyságukat. Ha hűségesen adják az ilyen tanításokat, eredménye messze túlterjed az ifjúságon. Befolyásuk a férfiak és nők ezreit menti meg, akik a romlás szélén állanak. /Ed - 203-204./