ISTEN KEGYELME ÉRTEM VAN -- NÖVEKEDÉS A KEGYELEMBEN

"De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok és az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme."

(I. Kor. 15,10.)

Némelyek, akik igyekeznek felemelkedni a keresztényi előrehaladás létráján, amikor előre jutnak, emberi erejükben kezdenek bízni. Nemsokára elveszítik szemeik elől Jézust, hitüknek elkezdőjét és bevégzőjét, aminek eredménye kudarc, és mindannak elvesztése, amit addig elnyertek. Valóban szomorú azoknak az állapota; akik elfáradnak az úton és megengedik a lelkek ellenségének, hogy elrabolja tőlük keresztényi életük lelki ajándékait. /AA - 532-533./
Istennek szeretete lelkünkben közvetlen befolyást fog gyakorolni életünkre, értelmünket és érzelmeinket tevékeny, egészséges gyakorlásra fogja indítani. Istennek gyermeke nem nyugszik addig, amíg fel nem öltözik Krisztus igazságának ruháiba és nem nyeri el az Ő életadó erejét. Ha gyengeséget lát jellemében, nem elég az, hogy ismételten megvallja azt, hanem elszánt elhatározással kell törekednie arra, hogy legyőzze ezeket a hibákat azáltal, hogy ellenkező nemes jellem tulajdonságokat fejleszt ki magában. Nem fogja kerülni ennek a munkának elvégzését, mivel nehéz. A kereszténytől fáradhatatlan tetterőt kívánnak, de nem várják el tőle azt, hogy a saját erejében munkálkodjék. Az isteni erő arra vár, hogy birtokába vegye. Az a keresztény, aki őszintén törekszik a győzelem elnyerésére, önmaga felett, magáévá teszi ezt az ígeretet: „Elég neked az én kegyelmem”. 
A hit imájával egyesült személyes erőfeszítés neveli lelki természetünket. Jellemünk napról napra hasonlóbbá válik Krisztus jelleméhez... A hosszú ideig dédelgetett szokások legyőzése kemény küzdelmünkbe kerülhet, azonban Krisztus kegyelme által győzelmet arathatunk felettük. /RH./