János a következőkben látta megvalósulni ezt a szeretetet: A szeretet az, hogy Isten a számára legdrágábbat, Fiát, Jézust küldte el a világba. Ez a jászolnál kezdődőtt,szeretete. De itt nem állt meg Isten, hanem Jézust a kereszten gyötrelmes halálba adta. Ez a nagypéntek szeretete. A keresztények karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, pedig a karácsony a passió, Jézus szenvedéstörténetének kezdete is. Jézus azért született meg, hogy ez a kisgyermek értünk, emberekért, a mi bűneinkért, harminchárom év múlva az életét adja. Ő mondta: senkiben nincs nagyobb szeretet, mint ha valaki életét adja a barátaiért. És még hozzátette: Ti az én barátaim vagytok!

Mai világunkat beárnyékolja a világméretű gazdasági válság,a levegő elszennyeződése, a tömegpusztító eszközök felhalmozása, de a világ már régóta a szeretet válságtól szenved. Vajon ma jönne Jézus azzal az egyszerűséggel, ahogyan akkor Betlehemben megszületett, vajon elfogadnánk őt? Nagyon jól ecseteli Dutka Ákos egy versében hogy hogyan fogadná világunk ma az Isten szeretetét bemutató Messiást:

Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.
Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
“Miatyánkod” bár mindenki tudja.
Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,
S leülnél az éhezők közt
S abból, amit valaha mondtál,
Mesélnél új vigasztalásul –
Elfognának a tizedik szónál.
Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról
S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre –
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

=Ismételjük tehát: "Nem abban van a szeretet ahogy mi szeretjük az Istent, hanem ahogy ö szeretett minket,és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha így szeretett minket az Isten,nekünk is szeretnünk kell egymást."