"Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dícséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint."

(Ésa 63:7)

Amikor Isten szerető gondoskodásának érzete szüntelenül felüdíti a lelket, az békés és örömteli arckifejezésben válik nyilvánvalóvá. A szavak és tettek is erről árulkodnak. Krisztus Lelkének a szíven végzett munkája megtérítő befolyást áraszt a többi emberre... 
Nincs-e elég okunk arra, hogy beszéljünk Isten jóságáról és hatalmáról? Amikor az emberek kedvesek hozzánk, kiváltságnak érezzük, ha kifejezhetjük hálánkat a kedvességükért. Mennyivel inkább örömnek kellene tartanunk a köszönetnyilvánítást felé a Barátunk felé, akitől minden jó és tökéletes ajándék származik. Ápoljuk a hálaadó lelkületet minden gyülekezetben. Neveljük arra magunkat, hogy hálát adunk Istennek a családi körben... Ajándékainkkal és adományainkkal fejezzük ki hálánkat a naponként elvett áldásokért. Mindenkor örvendezzünk az Úrban!... 
Dávid kijelenti: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben” (Zsolt 116:1-2). Istennek az imameghallgatás terén kinyilvánított jósága a hálaadás kötelezettségét terheli ránk az elvett áldásokért. Több hálát kellene adnunk Istennek. Az imánkra jövő válaszként küldött áldásokat azonnal észre kellene vennünk... 
Panaszainkkal és zúgolódásainkkal megszomorítjuk Krisztus Lelkét. Ne legyünk becstelenek Istennel szemben a keserűnek látszó nehézségeink gyászos elmondásával. Minden olyan próba, amelyet a nevelés eszközeként fogadunk el, örömöt terem. Hatásukra teljes vallási életünk felemelő és nemesítő befolyást áraszt. Kedves szavaink és cselekedeteink megédesítik a környezetünket.   
Uralkodjon Isten békéje a lelkedben, és lesz erőd a szenvedések elhordozására. Örvendezni fogsz a kegyelemben, amely kitartáshoz segít. Dicsérd az Urat, beszélj jóságáról és hatalmáról! Édesítsd meg a lényedet körülövező légkört... Dicsérd megváltó Istenedet, orcád világosságát, szíveddel, lelkeddel és beszédeddel! /ML 174/