ISTEN BŰNEINK ELLENÉRE IS SZERET

"Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus."

(I. Jn. 2,1.)

Akik összeköttetésben vannak Istennel, azok a Szentlélek erejének csatornái. Aki naponta beszélget Istennel, de egy pillanatra elfordítja Jézusra szegezett tekintetét és mégis letéved az ösvényről, az nem azért van, mert szántszándékkal vétkezett; mert amikor észreveszi hibáját, visszafordul és újra Jézusra emeli szemét. Az a tény, hogy vétkezett, nem teszi őt kevésbé értékessé Isten szemében. Tudja, hogy közösségben van a Megváltóval, s amikor az Úr megfeddi őt az ítélet valamilyen formájával, nem megy el sértődötten, Istenre panaszkodva, hanem vereségét győzelemre fordítja. Megtanulja a leckét Mestere szavaiból, és figyel arra, hogy a gonosz nehogy újra elhitesse. 
Akik igazán szeretik Istent, azoknak állandó bizonyosságuk van afelől, hogy Isten szereti őket, hogy közösségük van Krisztussal, s hogy szívüket az iránta érzett forró szeretet fűti. Teljes meggyőződéssel hiszik a jelenvaló igazságot. Bizonyossággal mondhatják: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának... És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (II. Pt. 1,16-19.) 
A belső lelki élet a külső viselkedés által nyilvánul meg. Isten Igéjéről a hírnök tesz bizonyságot, akit Isten ebben az utolsó időben egy üzenettel küldött el, hogy felkészítsen egy népet az Úr napjára. „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7.) 
Az úgynevezett művelt ember bölcsességére nem lehet építeni, hacsak nem vett és nem vesz leckéket Krisztus iskolájában. Az emberek - állítólagos bölcsességükkel - kitervelhetnek és kitalálhatnak elméleteket és filozófiai rendszereket, de az Úr hiábavalónak és ostobának nevezi azokat. Azt mondja az Ige: „Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.” (I. Kor. 1,25.) (Review and Herald...)