IGAZNAK LENNI HIT ÁLTAL

Mit jelent igaznak lenni hit által? A következőt: Jézusra támaszkodni, hogy az életünkben megnyilatkozhasson az Ő igaz, győzedelmes élete. Isten azt szeretné, hogy Krisztussal, Krisztus által akarjunk győzni, nem pedig saját erőnkből. „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült”(Zsid 12:1-2).

Ezt jelenti a valódi hit általi igaz élet, és ez Isten terve minden keresztény számára. „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul”(1Kor 1:30). A megszentelődés titka abban rejlik, hogy elnyerjük Jézus Krisztus tökéletes jellemvonásait. Nem fokozatosan, hanem abban a pillanatban, amikor megértjük, hogy mi Jézus által szentelődhetünk meg. A megszentelődés annyit jelent, hogy Jézus szentsége reánk árad, és megnyilvánul az életünkben. A szent életmód legcsodálatosabb titka abban rejlik, hogy nekünk nem utánoznunk kell Jézust, hanem egyszerűen megengedni, hogy az Ő tökéletes vonásai áthassanak bennünket is. A megszentelődés nem más mint: „Krisztus ti köztetek...” (Kol 1:27).

Éppen az Ő gyönyörűséges élete lesz a miénk a megszentelődés útján – hit által, mint Isten kegyelmének legmagasztosabb ajándéka. Hajlandók vagyunk-e megengedni Istennek, hogy a megszentelődést éppen olyan valóságossá tegye az életünkben, amilyen valóságos az Ő Igéjében? A megszentelődés azt jelenti, hogy ajándékként elnyerjük Jézus Krisztus szent jellemvonásait. Ezek pedig az Ő türelmének, szeretetének, szentségének, hitének, tisztaságának és istenfélelmének az ajándéka, amely áthat és beragyog minden megszentelt embert.

A megszentelődés nem azt jelenti, hogy Jézustól erőt kapunk a szent élethez. Magát a szentséget kapjuk meg Jézustól, amely Őt jellemzi, és amely ezentúl a mi életünkben is megnyilatkozik. A megszentelődés valaminek az elnyerése, nem pedig valaminek az utánzása. Az utánozás egészen más folyamat. A teljes tökéletesség Jézus Krisztusban rejlik, és a megszentelődés útján Jézus minden tökéletes tulajdonsága rendelkezésünkre áll. Elkezdjük tehát lassan, de biztosan az összehasonlíthatatlan rend, teljesség és szentség életét élni, ami „Isten hatalma...” (1Pét 1:5).

Felfigyeltetek-e ennek az igazságnak a szépségére? A mi feladatunk az, hogy bizalommal és hittel Jézusra nézzünk, és higgyünk Isten ígéretében, hogy bennünk meg fogja jelenteni Krisztust és Krisztus igazságát. Nekünk csak azt kell eldöntenünk, hogy ezt a folyamatot megengedjünk megtörténni az életünkben, és elhiggyük, hogy meg is fog történni.

Amikor reánk törnek a kívánságok és kísértések, amelyeknek nincsen közük Isten igazságához, nem kell harcolnunk ellenük. A bennünk élő Krisztushoz kell ilyenkor folyamodnunk azzal a kéréssel, hogy nyilatkoztassa ki bennünk a saját igazságát (Zsid 12:1-2). Ezután pedig már csak hittel kell várni, hogy Ő ezt meg is tegye.

Amikor majd Krisztus teljes mértékben megnyilatkozik az ő népében, akkor a Földet az Ő dicsősége és jelleme fogja beragyogni: „És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala, és a föld fénylett annak dicsőségétől” (Jel 18:1). Akkor az Ő népe olyan lesz, mint maga Krisztus:„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá. Mert meg fogjuk Őt látni, amint van”(1Ján 3:2).

Amikor pedig eljön, el tudják majd viselni Krisztus jelenlétének a dicsőségét anélkül, hogy megsemmisülnének. Ezt ígérte meg Isten a gyermekeinek, és ez az ígéret be fog teljesülni, ha megtanulunk hittel tekinteni Jézusra, hogy Ő teljes magasztosságában kinyilatkoztathassa magát bennünk: „Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel...” (Júd 24).

Mi lelki értelemben száraz talaj vagyunk, imádkozzunk azért, hogy Isten ránk árassza Szent Lelkét és segítsen Krisztus teljességéig növekedni. „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra. Kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásainál” (Ésa 44:3-4).

(Forrás: Smith, Dennis E. 40 days: Prayers and devotions to prepare for the Second Coming. Hagerstown MD: Review and Herald Pub. Association, 2009.)

árán megkaphattak mindent, amire szükségük volt. Mintha az egész év ünnepek

sorozata lett volna. A mindenütt uralkodó bőség fényűzést és gőgöt szült. A tétlenség és gazdagság megkeményítette a szíveket, amelyeket sohasem sanyargatott a nélkülözés. Az emberek érzéki elvezetekbe merültek. »Ímé, ez volt vétke Sodomának, a te öcsédnek:« – mondja Ezékiel próféta – »kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál… Felfuvalkodtak és utálatosságot cselekedtek előttem, ezért elveszítettem őket, mikor ezt megláttam« (Ezék. 16,49–50.). 
Semmit sem kívánnak az emberek jobban, mint a gazdagságot és a kényelmet, pedig ez okozta azokat a bűnöket, amelyek a síkság városainak pusztulásához vezettek. Haszontalan, tétlen életük miatt áldozatul estek Sátán kísértéseinek, és eltorzították önmagukban Isten képmását. Sátáni jellemvonásokat tükröztek. Az emberiség legnagyobb átka a tétlenség, mert erkölcstelenséget és bűncselekményeket von maga után. Gyengíti az értelmet, a felfogóképességet és megrontja a lelket. Sátán lesben áll, készen arra, hogy tönkretegye a vigyázatlant, aki szabad idejével alkalmat kínál neki arra, hogy valamilyen vonzó álarc leple alatt hozzáférkőzzék. Akkor a legsikeresebb, amikor az embert tétlen óráiban kísérti meg.” (PP, Sodoma pusztulása c. fejezetből)