2015. oktober 6. kedd

Hogyan legyünk boldogok? (1)
„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13:17)

A szentség boldogságot hoz, a bűn erre sohasem képes. Ezt néha nehezen tudjuk elhinni. Egyszer egy anya ezt mondta a fiának: „Légy jó, és érezd jól magad!” A fiú így válaszolt: „Most akkor igazából melyiket akarod, anya?!” Jellemző! Manapság a „szentség” szónak nincs jó hangzása. Vannak, akik úgy tekintenek rá, mint egy listára, melyben az egyház felsorolja, mit nem szabad csinálni. Vagy olyanokra gondolnak, akik azt állítják magukról, hogy szent életet élnek, de merevek, örömtelenek, szűklátókörűek és ítélkezők. Nos, akkor mi is a szentség? A szentség a Krisztussal betöltött élet, és az élet teljességének megélése. A szentség eltűnik, ha csak beszélnek róla; csak akkor válik vonzóvá, ha megélik. „Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Példabeszédek 10:22 Károli). Az egyetlen dolog, ami nem jár semmilyen fájdalommal, az Úr áldása. Jakab azt írja: „a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jakab 1:15). Az éretlen ember azt gondolja, hogy nyugodtan vétkezhet, és megúszhatja, de ahogy bölcsebbé és érettebbé válunk, megértjük, hogy ez nem így van. Egyetlen dohányos sem javasolja, hogy más is rászokjon. Ritkán találkozni olyanokkal is, akik egy tönkrement házasság után mást is házasságon kívüli viszonyra biztatnának. A vetés és aratás törvénye ez: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7).
A bűn lerombolja a boldogságra való képességet. Egy szerető szülő nem szeretné látni, hogy gyermekét fájdalom éri – és Isten szerető szülő. Dávid, aki maga is megízlelte a bűn keserű gyümölcsét, ezt írta: „Dicsérjétek az Urat szentségének szépségében” (Zsoltárok 29:2 KJV). A szentség gyönyörű dolog, ha valóban megérted és igyekszel megélni.