HELYREÁLLÍTOTT BÉKE

"Kegyelem néktek, és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól"

(Kol 1:2)

Krisztus „a béke fejedelme”, akinek küldetése az, hogy helyreállítsa a Földön és a Mennyben a bűn által megrontott békét. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm 5:1). Aki beleegyezik abba, hogy felhagy bűntetteivel, és szívét kitárja Krisztus szeretete előtt, az részesülni fog az itt megfogalmazott mennyei békességben. 

Békesség más forrásból nem eredhet. Krisztusnak a szívünkbe fogadott kegyelme elfojtja bennünk az ellenségeskedést, lecsöndesíti, és szeretettel tölti meg lelkünket. Akinek békesség él a szívében Isten és az embertársai iránt, az nem lehet boldogtalan. Irigység, gonosz gyanakvás és gyűlölködés nem talál helyet a szívében. Az Istennel összhangban álló szív, a Menny békéjében részesül, és a békesség áldásos befolyását árasztja mindenfelé.

A béke lelkülete harmatként száll a világi gondoktól megterhelt szívekre. 
Krisztus a békesség üzenetével küldi követőit a világba. Aki a megszentelt élet csöndes és önfeledt befolyásával Krisztus szeretetét tanúsítja, továbbá szavaival és tetteivel arra vezet másokat, hogy vessék el a bűnt, és adják át szívüket Istennek, az békességszerző... 

Békés lelkületük a Mennyel való kapcsolatukat bizonyítja. Az Üdvözítő szeretetének édes lelkülete lengi körül őket. Életük jó illata és jellemük szépsége nyilvánvalóvá teszi a világ előtt, hogy Isten gyermekei közé tartoznak. Az emberek meglátják és elismerik, hogy Jézussal voltak.

Krisztus kegyelmének át kell hatnia jellemünk minden területét... A Krisztusban való naponkénti növekedés mennyei békét teremt a lélekben. Az ilyen ember élete folyamatos gyümölcstermés. A Krisztus vére által megváltott emberek életében folyamatos önfeláldozás mutatkozik meg. Jóság és szentség kíséri őket. A csöndes és belső tapasztalat betölti az életet kegyességgel, hittel, szelídséggel és türelemmel. Ez legyen naponkénti tapasztalatunk! Formáljunk bűntől mentes jellemet, amelyet Krisztus kegyelme igazít meg. /CH 633-634/