Isten az ő gyermekétől elvárja már, hogy gyümölcsöt teremjen. De sokszor előfordul, hogy Jézus Krisztus közbenjárása szükséges, hogy: LUK.13,6-9. "Egy példázatot mondott el Jézus. Volt egy embernek egy fügefája a szölőbe ültetve,és elment hogy azon gyümölcsöt keressen de nem talált. És azt mondta a vincellérjének: Három esztendeje járok e fügefán gyümölcsöt keresni de nem találok. Vágd ki azt minek foglalja el a földet hiába? Az pedig így felelt: Uram hagyj békét neki még ez esztendőben,míg körüskörül megkapálom megtrágyázom, És ha gyümölcsöt terem jó,ha pedig nem azután vágd ki azt." Adj még neki egy esztendőt, én megteszek érte mindent, csak adj még neki időt!
Igyekezzünk tehát Krisztusban maradva úgy átadni életünket, hogy a Lélek megteremje bennünk az ő gyümölcseit!
Ezekre a felsorolt dolgokra mindre alkalmas időt kapott az ember! És a példákból is láthatjuk, hogy nem mindig adatik újabb alkalom.
Ne akkor akarjunk valakit szeretni, amikor már meghalt! Ne akkor akarjuk szüleinket tisztelni, amikor már nincsenek! Ne akkor akarjuk gyermekeinket nevelni, amikor már felnőttek! Ne akkor akarjuk az Igét hallgatni, amikor már elvétetik! Ne akkor akarjunk munkálkodni, ha már életünk vége közeleg!
Mi, emberek, sok alkalmat elmulasztunk, és sok mindennel elkésünk! Ha komolyan érintettek ezek a gondolatok, akkor áldozzunk sokkal több időt Istenre és az Ő dolgaira, legyünk engedelmesek a Szentlélek vezetésének és törekedjünk arra, hogy a mi időbeosztásunk az Ő akaratával megegyező legyen! Ha kell, árat is fizessünk, áldozatot is hozzunk az alkalmak kihasználására, mert nem tudjuk, mennyi időnk van hátra! Egy biztos, hogy az idő rövidre van szabva, az idő kevés és a napok gonoszok! Engedjük tehát, hogy Isten munkálkodjon életünkben és rajtunk keresztül mások életében is! Segítsen erre mindannyiunkat az Úr!