ELPECSÉTELÉS ÉS A 144.000

I. Bevezetés	II. Az elpecsételés	III. Az elpecsételés célja
IV. A nyomorúság ideje	V. A Jézussal való találkozás

I. Bevezetés1.  Milyen prófétikus környezetben kapja János ezt a látomását, amiben a 144.000 elpecsételt bemutatása történik?

• A Jel. 7. fejezetének látomása a hatodik és a hetedik pecsétről adott kinyilatkoztatás közé van beillesztve.

  • A hatodik pecsét végén ugyanis egy kérdés hangzik el; - vajon Jézus előtt „Ki állhat meg?” a dicsőséges megjelenésének pillanatában.

    • János apostol két részletben kap választ erre a felmerült kérdésre.

• A látomás első részében arról kap kinyilatkoztatást, hogy azok közül, akik ekkor, Jézus visszajövetelének időpontjában a földön élnek, kik állhatnak meg előtte.

  • A mi Istenünk szolgái, az elpecsételt 144.000.  Jel.  7,3-4.

• A látomás második részében már a Mennybe pillanthat be az apostol.

  • A látomás színtere ugyanaz, mint a hétpecsétes könyv felnyitásakor. Jel.  7,10-12;  -  5,11-14.

    • Láthatja az üdvözültek seregét, akik méltóvá tétettek arra, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt.

    • Láthatja a megszámlálhatatlan sokaságot, akik Ádámtól a kegyelemidő lezárásáig a megváltás részesei lettek.  Jel.  7,9.

• Lát azonban egy különálló csoportot is, akikről azt a kinyilatkoztatást kapja, hogy ezek a nagy nyomorúságból jöttek.  Jel.  7,13-14.

2.  A Biblia mit nevez pecsétnek, az Isten és ember közötti kapcsolatban?

• A történelem folyamán, az adott körülmények függvényében Isten többféle változatban adott megkülönböztető jeleket, amiknek az a célja, hogy kifejezzék a Hozzá tartozásunk tényét.

  Isten ígéretének jele	a szivárvány íve az égen   I. Móz. 9,12-13.
  A szövetség jele	körülmetélkedés – ma a keresztség  I. Móz. 17,11.
  A hit által tulajdonított igazság pecsétje	Krisztus igazsága  Róm. 4,11.
  A megváltottságunk pecsétje	a Szentlélek általi elpecsételés  Eféz. 4,30.
  A megszentelésünk jele	a szombat  Ezék. 20,12.
  Az Istenhez tartozás örök jele	a szombat  Ezék. 20,20.  II. Móz. 31,17.

3.  Minek a jelképe az a szél, amit az angyalnak vissza kell tartania?

• A próféciák jelkép rendszerében a „szél” mindig valamilyen háborúra és politikai forrongásokra vonatkozó kijelentés. lásd:  Dán. 7,2.  Jer. 25,32.

  • A „Földnek négy szeglete” pedig, ahonnan a szelek feltámadhatnak, a Föld négy égtáját jelenti. Ésa. 11,12.   Ezék. 7,2/b;  42,16-20.

• A Biblia ezzel a képpel azt akarja kifejezni, hogy ebben az időben semmilyen irányból ne fújjon a szél, lehetőleg egyáltalán ne legyenek olyan háborúk, amik az evangélium hirdetését végleg megakadályoznák.

4.     Melyik háborús eseményre lehet vonatkoztatni a „szelek” elengedésének próféciáját?

• Különböző nézőpontból vizsgálva, mindenhonnan annak megerősítését kapjuk, hogy az elpecsételéssel kapcsolatos szelek elengedésének visszatartása az 1848-as európai forradalmakra vonatkozó kijelentés.

  • A harmadik angyali üzenet hirdetésének kezdete is erre az időszakra tehető.

  • Másrészt ebben az időben egész Európában feltámadt a forradalmak szele, szinte minden országban megjelent a forradalom.

  • A hetedik trombita próféciája is erre az időszakra jelzi azt az eseményt, amikor „megharagudtak a pogányok”, ekkor jött el „a halottak ideje, hogy megítéltessenek”, vagyis az 1844-ben megkezdődött vizsgálati ítélet. Jel. 11,18.

    • „Az európai hatalmak megrendülése nem jelenti az ég erősségeinek megrázását, - mint néhányan tanítják - hanem ez a haragvó nemzetek lázongása.”  (TL 30,f.)

• Amikor az angyalok kezdték elengedni a szeleket, határozott utasítást kaptak, még tartsák vissza, hogy az Isten szolgáinak elpecsételése megtörténhessen.

5.  Honnan tudhatjuk azt, hogy az elpecsételő angyal kezében lévő pecsét, az előző összegyűjtés közül éppen a szombattal kapcsolatos?

• Pecsét csak olyasmi lehet, ami a Jelenések könyvének 7. fejezetéből ismert szelek elengedésének idején jelent meg új világosságként Isten népe számára.

• Mivel a szelek elengedésének idején, a harmadik angyal üzenete által a szombat igazságára lett irányítva az emberek figyelme, ezért ebben az időben csak a szombat képezheti azt a pecsétet, amivel Isten szolgái lesznek elpecsételve.

• Az elpecsételést végző angyal pedig, akiről Ezékiel beszél, azonos a Jelenések könyvének harmadik angyalával.

  • „Egy angyal, akinek oldalán tintatartó volt, visszatért a földről és jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte, a szenteket megszámolta és elpecsételte.” (Ezék. 9.11.  TL 242,2.)

  • „A harmadik angyal kötegekbe köti, vagy elpecsételi őket a mennyei csűrök számára… Angyal, aki külön választja a búzát a polyvától, a tiszta búzát egybegyűjti, illetve elpecsételi a mennyei csűrök számára.” (TL 75,1. 104,3.)

II. Az elpecsételés

1.  Miért a szombatot választotta Isten ebben az időben, miért a szombat képezi a megkülönböztetés pecsétjét Isten és népe között?

• Mert a történelem folyamán egy vallás-politikai hatalom éppen azon a kritikus ponton változtatta meg Isten törvényét, amely a törvényadóról mondja el azokat  az információkat, amiknek egy pecsétben benne kell legyenek.

  • A törvényadó neve                                   –   Az Úr  (Jehova)

  • A törvényadó méltósága                         –   A te Istened

  • A törvényadáshoz való jog alapja           –   Ő a teremtő Isten

• A prófétai írások már jó előre jelezték ennek a hatalomnak a feltámadását, és a célját is. II. Thess. 2,3-4;  8-9.  Dán. 7,25.

  • A prófétai írások szerint azonban Isten vissza fogja állítani a szombat jelentőségének ismeretét az eredeti helyére, a szolgái által. Ésa. 58,12-13;  56,3-7.

• A szombat és a belőle nyert áldások elfogadása választja külön ebben az időben, az Isten szolgáit a névleges keresztényektől.

  • A szombat a megszentelődés jele.  Ezék.  20,12.  v.ö:  II. Tim.  3,  1-5.

  • Az Isten tekintélyének és hatalmának a jele.  Ezék.  20,20.

  • A teremtő Isten elfogadásának a jele.  II.Móz.  20,8-11.

2.  Milyen módon történik az elpecsételés, hogyan végzi ezt Isten a gyakorlatban?

• Az elpecsételés munkáját Ezékiel szerint egy mennyei lény végzi, akit a Jel. 14. fejezet harmadik angyalával lehet azonosítani. Ezék. 9,4.  Jel. 14,9-10.

  • A harmadik angyal az üzenetének hirdetése által végzi az elpecsételést azok esetében, akik a fenevad bélyegének felvétele helyett inkább az Istennel való szövetség jelét, a szombatot választják a megkülönböztetés pecsétjeként.

  • Ésaiás szerint ők lesznek Istennek azok a fiai, akik a törvényen esett rontást fogják helyreállítani a szombattal kapcsolatban. Ésa. 58,12-13.

3.  Az elpecsételtekkel kapcsolatos kijelentés, miszerint az ő számuk 144.000, valóságos számnak kell tekinteni, vagy pedig jelképes a jelentése?

• Mivel a Jel. 7. fejezetben adott látomásban szinte mindent jelképesen kell értelmezni, ezért a kinyilatkoztatásban nem is utal semmi arra, hogy a számokra vonatkozó részt valóságos számnak kellene tekinteni.

  • Az angyal magyarázatában az Izráel fiainak törzséből való 12.000-s szám is jelképes értelmű kijelentés, ellenkező esetben ugyanis eleve-elrendelésnek kellene tekinteni a törzsekből való azonos számú kiválasztást.

• Ha a végidő eseményei között a „késői eső” által végzett „nagy aratás” munkájára gondolunk, akkor már ez önmagában is érvényteleníti azt az elképzelést, hogy a 144.000 amegváltottak létszámát meghatározó valóságos szám lenne.

  • „Ez a munka ama pünkösdnek napjához lesz hasonló… Az evangélium nagy munkája Isten hatalmának nem kisebb megnyilvánulásával fog záródni, mint amely annak kezdetét jellemezte… Ezrek fogják az intést az egész világra szétvinni… Egy nagy szám fog az Úr oldalára állni.” (NK  544,1.)

4.  Lehetséges az, hogy a Jel. 7. fejezetében bemutatott 144.000, és a megszámlálhatatlan nagy sokaság valójában ugyanaz a csapat, és a prófécia így jelzi, hogy a számot jelképesen kell érteni?

• Ennek az elgondolásnak ellentmond az körülmény, hogy János az Isten trónja körül látja állni a különböző lényeket, és ezek között az üdvözültek teljes seregét szemlélheti, ahogy azok a trón előtt állnak.

• Jelentős szempont az is, hogy nagy sokaság szemlélésével egy újabb látomása kezdődik. Jel. 7,9/a.

  • „Azután láttam”, vagyis ekkor már nem a földi eseményeket figyeli, hanem ekkor a Mennybe kap bepillantást, az Isten trónja körül állókat szemlélheti.

• Miközben látomása közben végig pásztázza tekintetével az isteni trón és a Bárány előtt állókat, először a „nagy sokaságon” akad meg a tekintete, akik „minden nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből” való megváltottak. Jel. 7,9.

  • Később azonban a vének egyike egy másik csoportra irányítja figyelmét, akik külön állnak a többiektől, ezért kérdezi meg Jánostól: „Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?” Jel. 7,13.

• Sokakat megtéveszt az, miszerint a fejezetben kétszer történik említés arról, hogy valakik „fehér ruhákba” vannak öltözve. Jel. 7,9;  13.

  • Az adott kijelentésben azonban nem a fehér ruha említése a hangsúlyos, hanem az adott csoportra való rámutatás: „Ezek…” itt. Jel. 7,13.

• A fehér ruhába öltözöttséget egyébként sem lehet egy kiválasztott csoport kiváltságának tekinteni, hiszen minden megváltott ember fehér ruhába lesz felöltözve, ez ugyanis a bűntelenségük szimbóluma. Mk. 16,5.  Csel. 1,10.  Jel. 4,4

• Az ekkor kapott értesülései alapján, a későbbi látomásokban már teljes határozottsággal ismeri fel, és azonosította be a 144.000-t, de egyetlen alkalommal sem nevezi őket úgy, a„megszámlálhatatlan nagy sokaság”.  Jel.  14, 1-5.  15,2-3.

  • *A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszögként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat.*Majd azok következnek, akiknek jelleme a hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek mondta, *és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek hitükért. *Mögöttük pedig a „nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből... a trón előtt és a Bárány előtt...fehér ruhába öltözve és az ő kezeikben pálmaágak.”  (NK 590,3.)

5.  Időben mikor történik az elpecsételés, egy folyamatos eseménynek kell tekinteni, vagy a történelemnek egy adott pillanatában bekövetkező eseménynek?

• Mivel az elpecsételés az európai forradalmak idején kezdődött, és a harmadik angyal üzenetének hirdetése és munkája is ebben az időben kezdődött, ezért egy folyamatos eseménynek kell tekinteni.

  • „A földön élnek emberek, akik már a 80-90 éves kort elérték. A magas kor természetes következményeit láthatjuk gyengeségeikben. De ők hisznek Istenben és Isten szereti őket. Rájuk nyomta pecsétjét, és azokhoz fognak tartozni, akikről azt mondja az Úr: „Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg mostantól fogva.”  (SDA. BC  7.  982.)

• Akik viszont élve érik meg Jézus eljövetelét, azok egy eseményhez kötötten részesülnek az elpecsételésben.

  • „Az Úr világosan megmutatta nekem, hogy a fenevad képe készen lesz a kegyelemidő lezárása előtt, s ez lesz Isten népe számára a nagy próba, amely által örök sorsuk eldől...Ez lesz az a próba, melyben Isten népének ki kell tartania, mielőtt el lehetnek pecsételve.”  (SDA BC 7.  967.)

  • „Közvetlenül, mielőtt belépünk a nyomorúság idejébe, elnyerjük az élő Isten pecsétjét.”  (SDA BC 7.  968.)

III. Az elpecsételés célja1.  Mi a célja Istennek az elpecsételéssel, miért jelöli meg az övéit ebben a történelmi korban?

• Lepecsételni valamit azt jelenti, hogy hitelessé és változhatatlanná tenni, megőrizni abban az állapotban, amilyen a lepecsételés pillanatában volt.

  • A 144.000 elpecsételésével is ez a célja Istennek, az Istenhez tartozás végleges és megváltoztathatatlan tényét hivatott kifejezni. Jel. 22,11.

• Az egész világot érő csapások ideje alatt így biztosít Isten védelmet és oltalmat részükre, mint annak idején az egyiptomi csapások idején. II. Móz. 12,13.

• Az elpecsételés az egész örökkévalóságra kiható következménnyel bír, Jézus ugyanis különleges feladatra különíti el, és különleges jutalomban részesíti az elpecsételteket.

  • Mint ahogy Lévi törzse Izráelben, úgy a 144.000 is a templomi szolgálatra lesz elkülönítve. Jel. 7,15.

    • Ebből következően a többiektől megkülönböztetetten, közvetlenebb kapcsolatban lesznek Jézussal, mint „örökkévaló Főpap”-pal, ezért ők Jeruzsálemben, vagy annak közvetlen környezetében fognak lakni.

  • Amikor Jézus ellátogat a teremtett világ különböző részeire, akkor ők követhetik „a Bárányt, valahová megy”. Jel. 14,4.

2.  Milyen lelkiállapotban kell lenni azoknak, akik elpecsételésben részesülnek?

• János apostol leírja, hogy a lelki tisztaság milyen színvonalára kell eljutni azoknak, akik az elpecsételtek közé akarnak kerülni. Jel.  14,4-5.

  • „Isten pecsétje sohasem lesz egy tisztátalan homlokra nyomva. Sohasem kerül egy becsvágyó férfi, vagy egy világot szerető nő homlokára. Sohasem kerül egy kétszínű férfi, vagy egy csalárd nő homlokára. Akik ezt a pecsétet elnyerik, azoknak Isten előtt szennyfolt nélkül kell megállni.” (Test. 5.  216,2.)

• Ezékiel próféta viszont arról ad képet, hogy az egyházon belül az elpecsételtek nem különülnek a bűnös életet folytatóktól, hanem csak azoktól a bűnöktől határolódnak el, amiket azok gyakorolnak.  Ezék.  9,4.

3.  A Jelenések fenevadjával ellentétben Isten miért csak a homlokon pecsétel el, miért a homlok elpecsételése válik hangsúlyossá? Jel.  7,3;  14,1.  Ezék.  9,4.

• A homlok ebben az esetben az értelem, a gondolkodás, a szabad akarati döntés, a meggyőződés jelképe.

  • Ez a jelkép azt hirdeti, hogy Isten senkit sem kényszerít engedelmességre, elpecsételt szolgái minden esetben önként vállalják az engedelmességet.

• Mivel a szombat a megszentelődés jele, ezért nagyon fontos figyelni arra is, hogy a szombattal való megpecsételés által az Atya neve kerül a homlokra, ami az Ő jellemét és természetét fejezi ki.  Jel.  14,1.  v.ö:  II.Móz.  34,5-6.

  • Mindebből az következik, hogy az elpecsételtek életében az Atya jelleme és természete kell kialakuljon, és láthatóvá váljon.

IV. A nyomorúság ideje1.  A vének egyike azt mondta Jánosnak, hogy a 144.000 a „nagy nyomorúságból” jött, de mikorra tehető ez a nyomorúságos idő?

• A Szentírás két helyen beszél a nagy nyomorúságról, amilyen nem volt addig, és utána sem lesz.  Dán.  12,1.  Mt.  24,21.

  • Az alaposabb vizsgálat azonban felfedi, hogy a két beszámolóban két nyomorúságos időről van szó, és mindkét nyomorúság egyedülálló a maga nemében.

• Az egyik nyomorúság csak Isten népét éri, ellenük támad.  Mt.  24,9.

  • Jézus tanítása szerint ez a nyomorúság viszont egy bizonyos időben megszűnik, és az emberiség történelme folytatódik tovább.  Mt.  24,21

    • „És nem is lesz soha”, ezzel Jézus utalást ad a történelem jövő idejére.

  • Ezt a nyomorúságot a pogány és keresztény Róma kegyetlen keresztényüldözésével lehet azonosítani.

  • Ez a nyomorúság véget ér, mielőtt a végidő jelei megkezdődnének. Mk.  13,24.  Mt.  24,29.

• A másik nyomorúság viszont a hitetlen világot fogja érni, Isten büntető ítéleteiként a hét csapásban.  Dán.  12,1.  Jel. 16. fejezet

  • Ez a nyomorúság akkor kezdődik, amikor Jézus befejezi főpapi szolgálatát, és mint Mihály fejedelem a küzdőtérre lép, amikor Isten népe megszabadul.

    • Ez az esemény azonosítható az Isten bosszúállásának napjával, amely a hét utolsó csapásban nyilvánul meg.  Jel.  14,10.  16,1

2.  Hogyan jöhetnek a „nagy nyomorúságból” az elpecsételtek, hiszen a hármas angyali üzenet hirdetésének kezdetétől már sokan meghaltak?

• Jézus visszajövetele előtti nyomorúság alatt lesz egy olyan feltámadás, amikor egy részleges, de ugyanakkor egy vegyes feltámadás történik.  Dán.  12,2.

• Ez alkalommal igazak és gonoszok egyszerre, egyidőben támadnak fel, egy bizonyos cél érdekében.

  • A gonoszok közül azok támadnak fel, akik átszegezték Őt, akik halálának közvetlen okozói voltak.  Máté  26,64.  Jel  1,7.

    • Így válik lehetségessé, hogy Jézus dicsőséges visszajövetelét az élőkkel együtt megláthassák.

  • Az igazak közül pedig a 144.000-hez tartozó elpecsételtek támadnak fel, akik 1844 óta meghaltak.

    • „Mindazok, akik a harmadik angyal üzenetébe vetett hittel haltak meg, megdicsőülten jönnek elő sírjukból...”  (NK  567,1.)

3.  Milyen eseményekkel kell szembenézni az elpecsételteknek a nagy nyomorúság ideje alatt?

• Lejárt a kegyelemidő, de ezt senki sem tudja, mert minden folytatódik tovább ugyanúgy minden.

  • Ebből következően Jézus befejezi közbenjáró szolgálatát, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban a szenteknek közbenjáró nélkül kell megállaniuk.

  • Isten azonban biztosítja az övéit, hogy abban az időben Noéhoz, Dánielhez és Jóbhoz hasonlón a szentek képesek lesznek megszabadítani a saját lelküket az ellenséges befolyás alól, mert teljes szívük szerint Istenben bíznak, ahogyan Jákób is ennek köszönhette a győzelmét. Ezék. 14,14;  16;  20.

• Elkezdődnek a csapások a gonoszokon, ami valamilyen szinten az igazakat is fogja érinteni.

  • Jézus ugyanis azt ígéri az elpecsételteknek, hogy a szabadulás után már a csapásokból következő szenvedés többé már nem fogja érni őket. Jel. 7,16.

    • Mert a szabadulásuk előtt mindezt nekik is el kellett viselniük, annak ellenére, hogy Isten az oltalmazó takaróját kiterítette a választottak fölé.

• A testi nyomorúsággal párhuzamosan Sátán egy rendkívüli lelki küzdelmet indít az elpecsételtek ellen, amit a prófécia „Jákób küzdelmének éjszakája” névvel mutat be. Jer. 30,5-7.

4.  Miért hasonlítja Isten ezt az eseményt Jákób küzdelmének éjszakájához, miben nyilvánul meg ez a küzdelem Isten népe életében akkor?

• Mert Jákóbhoz hasonlóan félnek az üldözéstől és a haláltól, noha Isten Jákóbot is biztosította a személyes jelenlétéről és védelméről. I. Móz. 32,1-2.

• Tusakodnak lelkükben a korábban elkövetett bűnök miatt, mert Sátán azt akarja tudatosítani bennük, hogy Isten nem bocsátotta meg a bűneiket, ezért jönnek rájuk most az ellenség támadása.

5.  Meddig tart a szenteknek ez a lelki küzdelme, és milyen kimenetele lesz?

• Jákób is csak az Úr Angyalától kapott kinyilatkoztatásból tudta meg, hogy győzött, úgy a végidő szentjei is Istentől kapják meg ezt a felszabadító kijelentést.

• Mielőtt a 7. csapás elkezdődne egy rendkívüli eseménysorozat kezdődik el, aminek keretében Jézus bejelenti Atyja felé azt az igényét, amit a közbenjáró imájában mondott el.

  • „Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek.” Jn. 17,24.

  • Akkor „azoknak sápadt, remegő ajkai, akik hitükhöz erősen ragaszkodtak, győzelemkiáltásban törnek ki.” (NK 566,f.)

V. A Jézussal való találkozás1.  Mire irányítja figyelmünket az a tény, hogy a 144.000 elhaltjai nem a többi igazakkal együtt támadnak fel, hanem azt megelőzően?

• Ezzel a korábban bekövetkező feltámadással erősíti meg Isten azt, hogy a 144.000 tagjai 1844-től kezdődően gyűjtetnek össze.

• A 144.000-rel Jézus egy békeszövetséget akar kötni, a többi szentektől függetlenül, mivel ennek a szövetségnek az ígéretei csak rájuk vonatkozik.

  • „A sírok megnyíltak s azok, akik hitben haltak el a harmadik angyali üzenet alatt, akik megőrizték a szent szombatot, megdicsőülve jöttek elő porágyukból, hogy meghallják a békének ama szövetségét, melyet Isten köt meg azokkal, akik parancsolatait megőrizték.”  (TL  248,f.)

• Az Istennel kötött békeszövetség egyúttal a fenevad képe felett aratott győzelem diadalmas örömünnepe is.

  • „Isten kihirdette Jézus eljövetelének napját és óráját s népével megkötötte az örök frigyet… S midőn Isten kimondta az örökké tartó áldást azok felett, akik Őt megdicsőítették azzal, hogy megtartották a szent szombatot, hangos diadalkiáltás hangzott el a fenevad képe felett.”  (TL 248,1.)

• Ez a különös feltámadás teszi lehetővé, hogy a 144.000 elhalt tagjai is az élő „emberek” közül jönnek Jézus elé, a megváltottak „zsengéiként”. Jel. 14,4.

  • Bármilyen rövid ideig is, de benne éltek a nyomorúságban, és így tapasztalatból ismerik azt, ezért mondható rájuk, hogy „jöttek a nagy nyomorúságból”, onnan szabadította meg őket Jézus megjelenése. Jel. 7,14.

2.  Miben különbözik egymástól a 144.000 két tábora, a korábban meghaltak, és akik halált nem látva élték meg Jézus dicsőséges visszajövetelét?

• Mivel a 144.000-t a harmadik angyali üzenet gyűjtötte össze, ezért ez az üzenet is megemlékezik az üzenet hitében elhaltak sorsáról.  Jel.  14,13.

• „Boldogok a halottak”

  • Ezek a halottak meg vannak különböztetve a már korábban elhalt igazaktól  („mostantól fogva”)

  • Ezek a halottak meg vannak különböztetve azoktól is, akik élve érik meg Krisztus dicsőséges megjelenését.

• A 144.000 elhalt tagjainak boldogságáról Dániel próféta is beszélt.  Dán.  12,12.

  • A Jel. 14,13. a kiegészítését, illetve folytatását képezi a Dániel által adott kijelentésnek: „Boldog aki várja és megéri...” és „mostantól fogva” hal meg.

  • Azért van ez a megkülönböztető ígéret, mert ők már a 144.000-hez tartoznak és azok kiváltságos jutalmában részesülhetnek.

    •  Mivel úgy tartoznak a 144.000-hez, és úgy részesülnek azok kiváltságos jutalmában, hogy nem kell végig szenvedniük a nagy nyomorúságos időt és Jákób éjszakáját.