Jézus azért jött ide a Földre az emberek közé, hogy "megkeresse és megtartsa, ami elveszett". Az elveszett fiúról, az elveszett juhról és az elveszett drachmáról szóló tanításaival viszont azt akarta példázni, hogy Isten nézőpontjából mit jelent az elveszettség, és kiket lehet elveszetteknek tekinteni. Amikor Jézus megtalálta elveszetteket, akkor kopogtat a szívük ajtaján, mert szeretne belépni az életükbe. Jézusnak ezt a közeledését nagyon sokszínűen reagálják le az emberek. Egyesek tiltakoznak és kifogásokat keresnek, mások várakozó álláspontra helyezkednek, vannak akik boldog lelkesedéssel fogadják Jézus megszólítását, de ugyanolyan hamar le is lohad a lelkesedésük. Te hogyan fogadod Jézus zörgetését?

Ha már megnyitottuk szívünket a hozzánk jövő Jézus előtt, akkor Ő arra szólít bennünket, hogy "Jöjjetek én hozzám mindnyájan". Ezzel azt szeretné elérni, hogy végre mi is mozduljunk meg, és mi is induljunk el és menjünk Hozzá. A Hozzá való közeledésünknek viszont egy feltételt szab, "akik megfáradtatok, és megterheltettetek". Jézus ugyanis nem tud addig mit kezdeni velünk, amíg mi elég okosnak, erősnek, gazdagnak és ügyesnek gondoljuk magunkat, mert ilyen állapotban mi sem tartunk igényt Jézus társaságára és segítségére. Ha viszont már rájöttünk, hogy Jézus nélkül mi semmire sem megyünk, akkor Ő könnyűvé és gyönyörűségessé tudja tenni azt a terhünket is, amitől addig szenvedtünk.

A keresztény gondolkodásban nagyon fontos helyet foglal el az újjászületéssel kapcsolatos tanítás. Jézus is azt mondta Nikodémusnak: "Szükség nektek újonnan születnetek". Ez az újjászületés "víztől és Lélektől" kell történjen. De mikor és hogyan megy ez végbe? Honnan lehet tudni, hogy már megtörtént? Amikor megtörténik, milyen változást hoz magával az újjászületett ember életében? Ezt a változást csak az Isten hozza létre bennünk, vagy nekünk is kell valamit tennünk annak érdekében, hogy megtörténjen? Pál apostol szerint az újjászületéssel "a régiek elmúltak, és újjá lett minden". Eszerint az újjászületett ember már nem is vétkezik? Az újjászületéssel célba érkeztünk vagy csak egy küzdőtérre jutottunk?

Isten Igéje a víztől és Lélektől újjászületett embereket az Isten fiainak tekinti. "Ha pedig gyermekek vagyunk, akkor örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak"(Róm. 8,17). János apostol szerint "Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Istennek Fia, az élet sincs meg abban" (I.Jn. 5,12). A Bibliában adott határozott kijelentések ellenére sokan mégis bizonytalanul és kételkedve fogadják el maguk számára ezeket az isteni ígéreteket. János szerint "aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában". A kérdés csak az, hogy milyen hittel hiszel az Isten Fiában? A Jézusban való élő hit ugyanis a belső emberünk bizonyságtétele arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.

5. A Jézus Krisztusban való élet titka  (Róm. 8,1-14.) Meghallgatom   A Biblia legcsodálatosabb és egyben a legizgalmasabb kijelentésének tekinthető az a gondolat, hogy mi Jézus Krisztusban lehetünk és vagyunk. Csodálatos áldás-ígéretek kapcsolódnak össze ezzel a kijelentéssel. Pál apostol azt mondja: "nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak", mert ők már "nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint". De kiről mondható el az, hogy már Jézus Krisztusban van? Mikor mondható el valakiről, hogy már nem test szerint jár, hanem Lélek szerint? Vannak ilyen emberek? Hiszen még a legjobb igyekezetünk és szándékunk ellenére is követünk el olyan dolgokat, amik ellentétesek Isten törvényével. Vajon mi hová tartozunk, melyik csoportba?