"Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekeztek okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt, de semmi okot vagy vétket nem találhattak, mert hűséges volt, és semmi fogyatkozást, sem vétket nem találtak benne."

(Dán. 6,4.)

Dánielt a leghevesebb kisértések érték, amelyek ma megtámadhatják ifjúságunkat, de ő mégis hű maradt a gyermekkorában kapott tanításokhoz. Oly befolyások vették körül, amelyek hatalmukba kerítették azokat, akik ingadoztak elveik és hajlamaik között, azonban Istennek Igéje hibátlan jellemnek mutatja be Őt. Dániel nem bízott saját erkölcsi erejében. Az ima lelki szükséglete volt. Isten volt erőssége és Isten félelme állandóan szeme előtt lebegett életének minden vállalkozásában... Igyekezett mindenkivel békességben élni, de hajlíthatatlan volt, mint a magas cédrusfa, amikor az elveiről volt szó. Mindabban, ami nem került összeütközésbe Isten iránti hűségével, tiszteletteljes és engedelmes volt feljebbvalói iránt... 
Dániel és társainak tapasztalatában az alapelvek győzelmének példája áll előttünk az étvágy kielégítésének kisértése felett. Elénk tárja, hogy vallási elveik által fiatal emberek győzhetnek a testi kívánságok felett és hűek maradhatnak Isten követelményeihez... Mi történt volna, ha Dániel és társai kiegyeztek volna azokkal a pogány tisztviselőkkel, és engedtek volna a körülmények nyomásának, és a babiloniaiakkal ettek és ittak volna az ő szokásaik szerint? Alapelveiktől való egyetlen eltérésük elgyengítette volna igazságérzetüket és a gonosztól való irtózásukat. Az étvágy kielégítése magával hozta volna testi erejük, tiszta értelmük és lelki szilárdságuk feláldozását. Egyetlen helytelen lépés további helytelen lépésekhez vezetett volna, míg végül megszakadt volna Istennel való kapcsolatuk és elsodorták volna őket a kisértések hullámai. / - Signs -/