CSELEKEDJÉL JÓT SZOMBATON

"Szabad szombaton jót cselekedni."

(Máté 12,12.)

A negyedik parancsolat szerint a szombatot pihenésre és istentiszteletre szentelték. Minden világi foglalkozást abba kellett hagyniuk, azonban az irgalmasság és jótékonyság cselekedetei megegyeznek az Úr szándékával. Ezeket nem korlátozza sem idő, sem hely. A szenvedések enyhítése, a szomorúak vigasztalása egy szeretetmunka, amely megdicsőiti Isten szent napját. /Redemption No. 3,46./ 
Az élet szükségleteit el kell látnunk, a betegeket gondoznunk kell, a nélkülözők szükségleteit ki kell elégítenünk. Nem bűntelen az, aki elhanyagolja szombaton a szenvedések enyhítését. Isten szent nyugalomnapja az emberért lett, azért az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak céljával. Isten nem kívánja, hogy teremtményei egyetlen óráig is fájdalmat szenvedjenek el, amit enyhíthetünk szombaton, vagy bármely más napon... 
A szombat célja nem az, hogy haszontalan tétlenség időszaka legyen. A törvény megtiltja a világi munkát az Úr nyugalomnapján, ezért a megélhetésünket biztosító munkának meg kell szünnie. Ezen a napon nem szabad végeznünk semmi olyan munkát, amely világi élvezetünket vagy hasznunkat szolgálja. Amiképpen Isten megnyugodott szombatnapon és megáldotta azt, úgy az embernek is abba kell hagynia világi foglalkozását, és a szombat szent óráit egészséges pihenésre és szent cselekedetekre kell fordítania. Krisztusnak a betegek érdekében végzett munkája tökéletes összhangban volt Isten törvényével, és megdicsőítette a szombatot. /DA. 207./ 
A szenvedések enyhítésének munkáját a Megváltó az irgalmasság cselekedetének nyilvánította, ezért nem jelenti törvényének megrontását. /4.T. 539./ 
A szenvedő emberiség szükségleteit sohasem szabad elhanyagolnunk. Megváltónk a saját példája által mutatta meg, hogy a szenvedések enyhítése szombatnapon helyes dolog. /7.T. 106./