BIZONY JÖVEL URAM JÉZUS!
A Biblia egyik legnagyszerűbb igazsága az, hogy Krisztus második eljövetelével lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, "aki a feltámadás és az élet", Isten népében, amely oly sokáig zarándokolt "a halálnak földében és árnyékában" azt a drága és boldogító reménységet ébresztette, hogy eljön, és hazaviszi gyermekeit A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpár fájó szívvel elhagyta az Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba. Az ősidők szent emberei sóvárogva várták, hogy a Messiás dicsőségben megjelenjék, és reménységüket valóra váltsa. Éden lakóinak hetedik leszármazottja, Énok, aki három évszázadon át Istennel járt a földön, megláthatta távolból a Szabadító jövetelét. "Imé - mondta - eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett" (Jud 14-15). Jób pátriárka rendületlen bizalommal kiáltotta megpróbáltatásának éjszakáján: "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más" (Jób 19:25-27).
Krisztus eljövetele, amellyel az igazság uralma megkezdődik, a legfennköltebb és legizzóbb kijelentésekre ihlette a szent írókat. A Biblia költői és prófétái mennyei lelkesedéssel beszéltek róla. A zsoltáríró megénekelte Izrael királyának hatalmát és fenségét: "A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat... Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét" (Zsolt 50:2-4). "Örüljenek az egek és örvendezzen 269. oldal a föld... az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje a földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az Ő hűségével" (Zsolt 96:11.13).
Ésaiás próféta így szólt: "Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!" "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek." "Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről: mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Imé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ésa 26:19; 25:8-9).
Habakuk szent látomásba ragadtatva látta meg Krisztus megjelenését. "Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé." "Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az Ő ösvényei örökkévalók!" "Lovaidon és diadal-szekereiden robogsz." "Látnak téged és megrendülnek a hegyek,... harsog a hullám, és magasra emeli karjait. A nap és hold megállnak helyükön cikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától." "Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére" (Hab 3:3-4.6.8.10-11.13).
Amikor a Megváltó búcsút mondott tanítványainak, fájó szívüket azzal az ígérettel vigasztalta, hogy ismét eljön. "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek... Az én Atyámnak házában sok lakóhely van... Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket" (Jn 14:1-3). "Eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek" (Mt 25:31-32).
Az angyalok, akik Krisztus mennybemenetele után még egy kevés ideig az Olajfák-hegyén maradtak, elismételték a tanítványoknak Jézus visszatérésének ígéretét: "Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, aképpen jő el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe" (Acs 1:11). Pál apostolt a Lélek erre a bizonyságtevésre ihlette: "Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával 270. oldal leszáll az égből" (lThessz 4:16). A pátmoszi próféta ezt mondja: "Imé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt" (Jel 1:7).
Krisztus eljövetelekor "mindenek" újjáteremtetnek dicsőségben, "amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva" (Acs 3:21). Akkor a gonoszság régóta tartó uralma megtörik, és "e világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi" lesznek, "aki örökkön örökké uralkodik" (Jel 11:15). "Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt." Kisarjasztja "az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt". Ő "lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának" (Ésa 40:5; 61:11; 28:5).
A Messiás ekkor alapítja meg békés és régóta óhajtott birodalmát az egész ég alatt. "Megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje." "Libánon dicsősége adatott néki, Kármel és Sáron ékessége." "Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott." "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni" (Ésa 51:3; 35:2; 62:4-5).
A Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelében reménykedtek. "Ismét eljövök" - mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák-hegyén, és ez az ígéret fénybe borította tanítványai előtt a jövőt. Öröm és reménység költözött szívükbe, amit a fájdalom nem tudott elfojtani, sem a megpróbáltatás megfakítani. Szenvedés és üldözés közepette "a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenése" volt a "boldog reménység". Amikor a thesszalonikai keresztények sírva temették el szeretteiket - akik azt remélték, hogy szemtanúi lesznek az Úr eljövetelének -, tanítójuk, Pál felhívta figyelmüket a feltámadásra, amely a Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral. "És ekképpen - mondta - mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel" (lThessz 4:17-18).
A sziklás Pátmoszon a szeretett tanítvány ezt az ígéretet hallotta: "Bizony hamar eljövök." És János sóvárgó válasza az egyház egész zarándokútján mondott imáját önti szavakba: "Bizony jövel Uram Jézus!" (Jel 22:20).

Sándor Ördög