Vigadjatok a mi erõs Istenünk elõtt. (Zsolt 81,2)

Örüljünk és ujjongjunk, és dicsõítsük õt. (Jel 19,7)

Olvasmányok: Lk 19,41-48 és Róm 9,1-8.14-16

Lekció:1Kor 12,1-11 2Móz 19,1-6(7) .

Igehirdetési ige:Jn 8,21-30

Augusztus 24.
Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: "Én, az Úr vagyok a te Istened [...]. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!" (2Móz 20,1-2.8)

A Tízparancsolatnak ez a parancsa röviden így hangzik: "Szenteld meg az ünnepnapot!" Az evangélikus és a római katolikus egyházakban ez a harmadik parancsolat, a reformátusoknál és a görögkeletieknél a negyedik. Ám az eltérõ számozás és a hosszabb-rövidebb forma nem befolyásolja az Isten parancsolatának értelmét.
Urunk szent napját testi-lelki felüdülésünkre rendelte. Azért hív gyülekezetébe, hogy együtt hallgassuk igéjét és együtt áldjuk nevét. Igéje, gyülekezete, nevének közös magasztalása mind-mind áldott ajándék. Ez a parancsolat pedig ezeket a tõle kapott ajándékait védi. Elsõsorban tõlünk, akik gyorsan találunk kifogást a gyülekezet közösségébõl való távolmaradásra, s mulatozás, játék vagy szórakozás kedvéért elõször rendszertelenül, késõbb rendszeresen is elmaradunk.
Ma már - fõleg a nagyvárosokban - alig hallatszik harangszó. Csak sajnálni tudjuk, hiszen a vidéki élethez nélkülözhetetlenül hozzátartozott "a halottakat elsirató, az élõket hívogató" harang szava. A harangok hívásában elsõsorban magának Krisztusnak a hívása szól. S ahova hív a harangszó, ott, az Isten hajlékában kegyelme és áldása vár ránk! Kegyelmébõl az a hajlék, a templom otthonunk lehet.

Uram!
Túrmezei Erzsébet versével áldalak "otthonomért!"

Otthonom a templom. Mesterem mûhelye.
Ajtaján belépve mindig hazaérek. Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
Ismerõsen csendül fülembe az ének. hogy régi emberbõl új emberré tegyen:
Mintha minden hangja simogatás lenne! hogy amíg templomát látogatom híven,
Égi Atyám keze simogat meg benne. templommá formálja egész bûnös szívem.Megterített asztal. Otthonom a templom.
Éhezõ mellõle sose kel fel éhen. Mennyei otthonom halvány földi mása,
Megelégedhetik mennyei kenyéren: drága tükörképe, szent hívogatása.
élet kenyerével, élet italával, Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
igében, szentségben Krisztussal magával. Köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!
(Otthonom)
Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.