Bõvölködõvé tesz Istened, az Úr kezed minden munkájában. (5Móz 30,9a)

Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lk 5,5)

Olvasmányok: Ef 5,15-20 és 1Krón 14,1-17

Augusztus 21.
Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belõled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" (Mk 10,21-23)

Jézus, a tanítványok, de még mi, mai igeolvasók is szomorkodunk azon, hogy ez a szimpatikus ember végül is nem lett Jézus tanítványa.
Jézus megkedvelte. Pontosan nem tudhatjuk, mit látott benne a Mester. S azt sem, hogy miért állított az ifjú elé olyan feltételt, amilyet addig senki másnak. Lehet, hogy Jézus tudni akarta, hogy az eddig felsorolt parancsolatok után hogyan áll az ifjú az elsõ parancsolattal. Az Isten azzal kezdi a Tízparancsolatot: "Én, az Úr, vagyok a te Istened [...]. Ne legyen más istened rajtam kívül!" (2Móz 20,2-3)
Jézus felszólítása leleplezte az örök életet keresõ embert. Elborult az arca, és szomorúan eltávozott. Istent kereste, de a szívében a mammon, a vagyon volt az úr. S a mammon volt az erõsebb. Lehet, hogy ezt eddig nem is tudta magáról, Jézus próbatétele derítette ki. Eddig tehát rosszul ismerte, sõt becsapta saját magát.
Jézusnak az ifjú számára "feladott" vizsgatétele azért is jelentõs, mert összekapcsolta a szeretet két parancsát. Az egyik a naponként elmondott nagy parancsolat: "Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl!" (5Móz 6,4-5) A másik: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" (3Móz 19,18) "Ha tényleg az Istent szereted, szabadulj meg gazdagságodtól, add el, oszd szét árát a szegényeknek, máris kincsed lesz a mennyben - mondja Jézus. - S ha követsz, kirajzolódik majd az örök életre vezetõ út is."
Jézus nem hirdette meg életideálként a szegénységet, az ifjún kívül másoktól nem kérte ugyanezt az áldozatot. De önként vállalt szegénységével kifejezte az ember valódi helyzetét az Isten elõtt. És teljes szolidaritást vállalt a kegyetlen gazdagok által kizsákmányolt, elnyomott és lenézett szegényekkel.
Jézus tanácsára az ifjú az örök élet fényében rendbe tehette volna maga körül a világot. Ahogyan a "Héberek evangéliumában" olvasható: "Íme, sok testvéred van, akik rongyokban öltözködnek, s halnak meg éhség miatt, amíg a te házad minden jóval tömött, és sohasem jut nekik azokból semmi!" Õ erre képtelen volt, távozott.

Uram!
Nehéz döntések elé állítasz. Tudom, hogy közben arra vársz, hogy jól döntsek. Melletted. Segíts választanom a nehezebb utat. Segíts, hogy mindig te legyél nekem a legfontosabb. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.