Dávid és Jónatán barátsága; Saul meggyűlöli Dávidot
(1Sámuel 18. fejezet)

Amikor Saul megtudta, hogy Dávid volt az, aki megölte Góliátot, magához vette és nem engedte vissza az atyjához. Jónatán, Saul fia, pedig úgy megszerette Dávidot, mind ha kettőjük lelke egybeforrott volna. Szövetséget is kötöttek egymással, hogy úgy szeretik egymást, mint saját lelküket. Jónatán levetette felső ruháját, kardját, íját, övét, és szövetsége jeléül Dávidnak adta. Saul pedig a harcosok élére állította Dávidot, és a nép is, Saul szolgái is szívükbe fogadták. A győzelem után minden városból kivonultak az asszonyok Saul király elé, énekeltek és táncoltak dob és tambura szóra, és azt mondták nagy vígassággal: - Saul ezrével verte a filiszteust, Dávid tízezrével! Saul ennek a beszédnek hallatán nagyon megharagudott, és azt mondta magába: "Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret - aztán már csak a királyság hiányzik neki!" És attól fogva rossz szemmel nézett Dávidra. Másnap megszállta Saul az Istentől küldött gonosz lélek, és dühöngött, Dávid pedig hárfázott, amint ilyenkor szokott. Saul kezében azonban ott volt dárdája, és azt gondolta magában: "a falhoz szegezem Dávidot", és elhajította dárdáját, két ízben is. De Dávid mind a két ízben félrehajolt a dárda elől. Saul akkor félni kezdett tőle, mert az Úr Dáviddal volt, Saultól pedig eltávozott. Ezért Saul elküldte Dávidot: ezredesévé tette, hogy ő menjen a sereg élén, és a filiszteus végezzen vele. Dávid azonban minden útján szerencsével járt, mert az Úr vele volt. És Saul egyre jobban félt tőle. Egész Izrael és Júda azonban szerette, mert serege élén ment mindig az ellenségre. Ámen!