Megszabadított az Úr

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott számba, a mi Istenünknek dicséretét” Zsoltárok könyve 40:2-4/

a „Várván vártam az Urat!” Reménykedve várom Őt. Nem indulok el nélküle. ’Várván vártam’ – azaz folyamatosan, erősen vágyakozva. Nemcsak úgy ímmel-ámmal. Isten látja legtitkosabb vágyainkat – És lehajol hozzánk. – És lehajol hozzám – És lehajol hozzád. Meghallgatja szívből jövő imádat! Meghallgatja kiáltásodat És cselekszik. Sőt – felgyorsulva – cselekszik. „Kivon a pusztulás gödréből” - Úgy érzed – gödörben vagy? - Hogy innen már csak lefelé vezet az út? - Elkeseredtél? - Magadra maradtál? Ő képes innen is felemelni – kihozni! „Kivon a sáros fertőből” Önmagában a „sár” is borzasztó! De hogy „sáros fertő”! Ő még innen is képes utat mutatni. Sziklára állít, kemény talajra. Nem ingoványosra. Képes megerősíteni tántorgó lépéseidet. És dicsérő éneket – hálaéneket ad szádba. Amikor mindezt megtapasztalod, nem tudsz mást tenni, mint hálás szívvel imádni - dicsérni az Urat! „Ez a lecke mindazoknak szól, akik felelős helyet töltenek be. Amikor Isten utat nyit egy bizonyos feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről is, a választott eszköznek minden tőle telhetőt meg kell tennie a megígért eredmény elérésére. A munka végzése közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában adja Isten az eredményt. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az fáradhatatlan energiával megteszi a maga részét. Szolgálatára szentelődő, erkölcsileg bátor emberekre van Istennek szüksége, akik mélységesen szeretik embertársaikat és buzgóságuk soha sem lankad. Az ilyen munkás semmilyen feladatot nem tart terhesnek, semmilyen kilátást túl reménytelennek. Tántoríthatatlanul addig fáradozik, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé lesz. A máglya és a börtönfalak sem térítik el attól a szándékától, hogy Istennel együtt dolgozzon országa építésén.” Próféták és királyok 164. oldal