Örök szövetség!

Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ésa 55,3.







Van valami ebben a posztmodern világban, ami örök?



Divattá váltak az egyszer használatos dolgok. Már eleve úgy gyártják a különböző háztartási eszközöket, hogy egy idő után le kelljen cserélni. Mert, hogy miből élne az ipar, ha nem így lenne? Újabb és újabb autók jönnek ki a forgalomba és egy idő után azt érzi az ember, hogy váltani kell, mert már a régi elavulttá lett…Sajnos így van az egészséggel is. A gyógyszereket sem azért gyártják, hogy meggyógyuljunk, mert akkor nem lenne akkora biznisz a gyógyszergyártás. Tudtad, hogy a fegyvergyártás után a legnagyobb üzlet a világon! Elég, ha hozzászokik az ember, hogy függővé váljon, és ne tudjon létezni már nélküle!

És hát így gondolkoznak sokan a házasságról is! Bár „örök” hűséget fogadtak az oltár előtt, mégis egy idő után ez lejár….

Isten ebben az Igében örök szövetséget kínál! Ez nem múlik a körülményeken, nem változik meg magatartásunk miatt. Isten nem mondja azt, amit egyesek mondanak a gyermekeinknek:

„ hogy ha jó leszel, szeretlek!” „ha ezt és ezt megteszed, akkor én is megteszem…” Ő szeret bennünket, függetlenül attól, hogy mi szeretjük-e Őt, engedelmeskedünk-e Neki, élünk-e az Ő parancsolatai szerint! Ezt mondja Pál apostol: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.” 2Tim.2,13.



Hogyan létezik ez? Lehetséges, hogy ilyen Istenünk van, aki függetlenül cselekedeteinktől szeret?

Tudja, hogy milyen változékony vagyok! Tudja, hogy néha „padlóra” kerülök. Lát engem, és nem „akad” ki rajtam! Nem mondja, hogy „most már elegem van belőled! Ha meg nem változol, VÉGE!” Hanem csak eltűri a hülyeségeimet, és bár szomorkodik, amikor a falnak ütközöm, pedig bemehetnék az ajtón is, mégis türelmes hozzám!

A kisfiam nagyon ügyes minden sportban, de a biciklizést nehezen tanulta meg! Nem akartam elhinni, hogy ilyen béna! Más gyerek már ilyen korban régen biciklizett. Rossz volt mellette szaladni ki tudja hány kilómétert, már lógott a nyelvem és már-már feladtam…. de egyszer, minden átmenet nélkül, elindult…. azóta le sem lehet állítani! 

Ilyen a mi Istenünk is! Vagy még ilyenebb! Eltűri csetléseinket, botlásainkat, mert tudja, hogy majd egyszer másképp lesz! Majd rájövünk arra, hogy miként éljük az életünket, majd csak hallgatunk rá…



Ilyen, ami Istenünk! Én nagyon szeretem, hogy ilyen! Nem kényszerít, még a jóra sem! Csak vár türelemmel és imádkozik értem, hogy Szentlelke által tudjak győzni!

Hogy érzed magad egy ilyen Isten láttán?! Bennem azt az elhatározást erősíti, hogy egyre jobban azonosuljak Vele. Meghívom Őt, hogy éljen bennem, életem részévé váljon! Mert ha valaki ennyire szeret és ilyen türelmes hozzám, akkor valahogy nekem is illik viszonoznom ezt, nem?

Te mit szólsz ehhez?