AZ ÚR MEGISMERÉSE
"Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal"
(Hós 6:3)

Krisztus eljött, hogy a megváltás útjára tanítsa az embert. Olyan egyszerűvé tette ezt az utat, hogy még egy kisgyermek is járni tud rajta. Felszólítja tanítványait az Úr felől való tudakozódásra. Amint naponta követik vezetését, megtanulják, az Ő eljövetele bizonyos, mint a hajnal. 
Láttátok a felkelő Napot és annak fokozatos áttörését a Földön és az égen. A hajnal lassanként tör elő a Nap felbukkanásáig, majd a világosság sugarai egyre erősebbé és tisztábbá válnak, amíg a dél teljes dicsősége el nem érkezik: Ez csodálatos leírása annak, amit Isten szeretne megtenni gyermekeiért keresztény tapasztalatuk tökéletesítésére. Ha készséggel engedelmeskedünk Isten rendeléseinek, akkor a számunkra adott világosságban járva utunkat, tapasztalatunk mindaddig egyre erősödik és mélyül, amíg a Krisztusban való férfiúság teljességére nem jutunk... 
Krisztus nem a nemzetek felett való uralkodóként vagy királyként jött Földünkre. Alázatos emberként jött, hogy megkísérttessen, és győzzön a kísértések felett, és - mint ahogyan nekünk is kell - növekedjen az Úr ismeretében. Életének tanulmányozása által megtanuljuk, hogy mennyi mindent kész megtenni Isten Jézuson keresztül a gyermekeiért. Azt is megtudjuk, hogy bármilyen nehezek is a próbáink, azok soha nem haladhatják meg mindazt, amit Krisztus elszenvedett azért, hogy megismerhessük „az út, az igazság és az élet” forrását. Életünket az Ő példájához igazítva, mutassuk be, hogy milyen nagyra értékeljük értünk hozott áldozatát. 
Amint a virágok a Nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai tökéletesítsék szépségüket és arányosságukat, hasonlóképpen kell nekünk is az igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóvá legyen Krisztuséhoz... 
Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függünk Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, amelyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek az erőnek és életnek, aminek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok, és a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha viszont benne maradtok, életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká. /SC 68-69/