AZ ÚR GONDOT VISEL GYERMEKEIRE

"Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz."

A kemény munka egyhangú körforgásában a leggyengébb, a legegyszerűbb emberek is az Úr munkatársai lehetnek, részesülhetnek jelenlétének vigaszában és fenntartó kegyelmében. Ne merítsék ki magukat lázas aggodalmaskodással és szükségtelen óvatossággal! Dolgozzanak napról napra, és végezzék el lelkiismeretesen azt a feladatot, amelyet a gondviselő Isten kijelölt nekik! És Ő gondot fog viselni rájuk… 
Az Úr gondoskodik minden teremtményéről. Szereti mindnyájukat, és nem tesz különbséget, kivéve, hogy azok iránt viseltetik a leggyengédebb szánalommal, akiknek az élet legsúlyosabb terheit kell hordaniuk.

Hozzátok a gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz, Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt… Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. Vigyétek őhozzá mindazt, ami a szíveteket nyomja. Senki terhe nem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hiszen Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond a szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3.). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más ember nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.