AZ IRGALOM FORRÁSA

"Trónod, óh, Isten, örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálcája."

(Zsolt. 45,6.)

Bár felemelkedett Isten színe elé, és osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének…
Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a teher és a bánat összetörjön. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! „Én vagyok az élő; pedig halott valék, é

s ímé, élek örökkön örökké” (Jel. 1,18.). 
Akik kivetik szívükből a gonoszságot, és őszinte alázattal nyújtják kezüket Isten felé, azok olyan segítséget kapnak, amelyet egyedül Ő adhat nekik. Isten váltságot fizetett az emberekért, hogy lehetővé tegye számukra a bűn igájából való kimenekülést, és elnyerjék a bűnbocsánatot, a tisztaságot és a Mennyet… Akik gyakran járulnak a kegyelem trónjához, őszinte és komoly kéréseket ajánlva fel az Istentől származó bölcsességért és erőért, azok feltétlenül Krisztus tevékeny, hasznos szolgáivá válnak. Talán nem rendelkeznek remek képességekkel, de alázatos a szívük, és szilárdan Jézusra támaszkodva, jó munkát végezhetnek az emberekért, hogy Krisztushoz vezessék őket…
Ezrek rendelkeznek hamis elgondolással Istenről és az ő jelleméről… Isten az igazság Istene. Trónjának övezője a kegyelem és az igazság. 
A szeretet és gyöngéd szánakozás Istene Ő. Ilyennek ismertük meg Őt Fiában, Megváltónkban. A türelem és elnézés Istene Ő. Ha ilyen az a lény, akit csodálunk, és akinek a jellemét törekszünk átvenni, akkor az igaz Istent imádjuk. 
Ha Krisztust követjük, akkor nekünk tulajdonított érdemei édes illatként szállnak az Atyához. Ha Üdvözítőnk jellemének szépségei megfogannak a szívünkben, drága illatot árasztunk a környezetünkben. (5T. 173-174.)