AZ IMA-ÉLET PÉLDÁI -- IMA AZ ÉN ÉLETEMBEN

"Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz nektek."

(Ján. 15,7.)

"Az ősatyák az ima emberei voltak, azért Isten nagy dolgokat tett értük. Mikor Jákob elhagyta atyjának házát, hogy egy idegen földre távozzon, alázatos bűnbánattal imádkozott és az Úr éjszaka felelt neki látomásban. Az Úr drága ígéreteivel vigasztalta meg a magányos vándort és a védő angyalokat úgy ábrázolta előtte, hogy ösvényének mindkét oldalán állomásoztak. 
József is imádkozó ember volt, azért az Úr megőrízte őt a bűntől oly befolyások közepette, amelyek el akarták téríteni Istentől. Amikor az a kísértés közeledett hozzá, hogy elhagyja a tisztaság és becsületesség útját, a sugallatot ezekkel a szavakkal utasította vissza: „Hogyan követhetném el azt a nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen?”
Mózest, aki sokat imádkozott, úgy ismerték, mint a föld legszelídebb emberét... Mikor Izráel népét a pusztán át vezette, újra és újra úgy látszott, hogy Istennek ki kell irtania őket zúgolódásuk és lázongásuk miatt. Azonban Mózes az igazi Erőforrráshoz járult és az Ur elé tárta az ügyet. ...És az Úr így szólt: „Megbocsájtottam a te szavaid szerint”. 
Dániel is az ima embere volt és Isten bölcsességet és szilárdságot adott neki, hogy ellenálljon minden olyan befolyásnak, amely a mértéktelenség tőrébe csalta volna. Az ő ifjúságában erkölcsi hős volt a Mindenható erejében... 
Filippi börtönében Pál és Silás a kapott kegyetlen ütésektől szenvedve, kalodába szorított lábakkal is imádkoztak és dicsénekeket énekeltek Istennek, azért az Úr elküldte angyalait, hogy megszabadítsák őket. A föld megrendült ezen mennyei küldöttek lépéseitől, és a börtön ajtói kinyíltak és szabadon engedték foglyaikat. /BE - 1887. nov./
Az igazi ima a Mindenhatóba kapaszkodik és kivívja számunkra a győzelmet."