Az igazság általi megszentelődésünk

János 17,14;  17;  19.

. A megszentelődésről

általánosságban

1.  Miért helyez Jézus ilyen erőteljes hangsúlyt arra, hogy a mindenkori tanítványai megszentelt életű emberek legyenek, különösen a végidőben?

• Mert Jézus egy küldetést bíz a tanítványaira, és „a megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb bizonyíték a kereszténység mellett.” (AT 418,2.) Mt. 5,16.

  • A végidő befejező munkájában csak azokat tudja Isten felhasználni, „akiknek nagy világosságuk van, és az által megszentelődtek, és most ragyogtatják világosságukat, hogy mások is lássák az ő jócselekedeteiket, és dicsőítsék az Istent.” (5T 278,2.)

• „A világnak adandó kegyelmi fény utolsó sugara, s a könyörület utolsó üzenete legyen kinyilatkoztatása Isten jellemének, ami; a szeretet. Nyilvánítsák ki Isten gyermekei az Ő dicsőségét. Életükben és jellemükben mutassák meg, hogy mit tett érettük az Isten nagy kegyelme.”  (K.P. 310,4.)

• „Krisztus dicsőségének megnyilatkozása a belső, a lelki ember szépsége által a Mennyet annyira közel hozza, hogy felismerhető mindenki, akiben Krisztus lakik. A bennünk lakozó Krisztus dicsősége embereket ejt foglyul.”  (K.P. 315,2.)

2.  Mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy mit jelent szentnek lenni, illetve kire mondható el az, hogy szent?

• E kérdésre röviden azt szoktuk válaszolni; - mivel ez a fogalom az „elvágni, elkülöníteni” igékből származik, ezért az elkülönülés gondolatát sugallja

  • Vagyis aki szent, az igyekszik elvágni az életének bűnös kapcsolatait, igyekszik elkülönülni minden olyan dologtól, ami az Istennel való kapcsolatát és együtt élését akadályozza.

• Aki aláveti magát Isten Igéjének, vagyis Isten szavának megtisztító befolyásának, az érzékelni fogja, hogy ez egy isteni hatást fog gyakorolni a gondolkodására és a lelki életére, a megszentelődés folyamataként végzi el benne ezt a munkát.

  • „Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.” Jn. 15,3.

  • „Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által.” Eféz. 5,25-26.

• Ellen White viszont a másik oldaláról közelíti a szent élet lényegét.

  • „A megszentelődés folyamatos növekedés a kegyelemben.” (1Test. 340)

  • „A megszentelődés Istennel való rendszeres, bensőséges érintkezést jelent.” (SDA BC 7. 908)

  • „Az igazi megszentelődés összhang Istennel, jellembeli egység Vele.” (6Test. 350)

  • „A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét oltja bele az emberi lényünkbe.” (KP 267)

• A megszentelt élet az akarat, a szív és a szándék szentségét, vagyis az Isten melletti elkülönítését jelenti.

  • A Krisztusban megváltott embereket a Biblia ezért nevezi az Isten szentjeinek, mert ők Isten megítélése szerint már nem e világhoz tartoznak.

  • 3.  Noha a megszentelt állapot, vagyis a szentség feltételez egy elkülönült és megváltozott életet, ebből következően a szentséget azonosítani kell a bűntől már teljesen megtisztult állapottal? I. Jn. 1,7-9.

    • Mivel a megszentelődés nem egy pillanat műve, és nem is egy rövidtávú folyamat, hanem az egész élet munkája, amiben csak lépésről-lépésre lehet előre jutni, ezért nem tekinthető a teljesen megtisztult állapotnak. II. Kor. 4,16/b.

    • Ádám fiaiként mi sohasem lehetnénk tökéletesen szentek, ha a második Ádámban nem kapjuk meg ajándékba Istentől ezt a tökéletes szentséget, Jézus bűntelen életének szentségét és igazságát.

    • Ez a szentség csak úgy érhető el, hogy nem a saját állapotunkban vagyunk szentek, hanem Krisztus igazságába öltözötten.

      • Míg egyik oldalon, ha valaki „azt állítja, hogy az Úr őt már megszentelte és elkülönítette, akkor ennek az áldásnak a bizonyítékait az alázat, türelem, hosszútűrés, megbízhatóság és szeretet gyümölcseiben lehet majd látni.” (A Szentlélek eljő reátok 121)

      • Ugyanakkor az is igaz, hogy „Amíg Sátán uralkodik, addig énünket mindig meg kell fékeznünk és a kísértéseket le kell győznünk. Nincs megállás, nem juthatunk el életünkben egy olyan pontra, amikor azt mondhatnánk: ‘Mi már teljesen elértük!”  (Tanácsok a gyülekezetnek 56)

    • Maga Pál is ezt gondolta önmagáról, és írta le a filippiekhez küldött levelében. Fil. 12-14.

    4.  Mire kell vonatkoztatnunk azt az igazságot, ami Jézus szerint képes megszentelni bennünket?

    • Az Ige, mint igazság viszont nemcsak az írott Igére vonatkozó kijelentés, hanem a testté lett Igére is, vagyis Jézus Krisztusra is rámutat, mint megszentelő igazságra.

      • Pál apostol egyértelművé teszi ezt, amikor kijelenti: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől”. I. Thess. 5,23.  v.ö:  Ésa. 9,6.

    • Másrészt viszont „akik magukra öltötték Krisztus életszentségének öltönyét, azok úgy állhatnak majd előtte, mint ‘választottak, hívek és igazak’.” (Pr.Kir. 365,1.)

      • Mert csak Krisztus igazságába öltözve lehetünk az Istennek szentjei.

    5.  Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy Istennek igazsága megszenteljen bennünket?

    • A megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem az egész élet munkája, amiben csak lépésről-lépésre lehet előre jutni.

    • Péter apostol azokat a lépcsőfokokat is megnevezi, amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető. II. Pét. 1,5-10.

    • Amíg Sátán uralkodik, addig nincs megállás, nem juthatunk el életünkben egy olyan pontra, amikor azt mondhatnánk, mi már teljesen elértük. 

      • Maga Pál is ezt mondta magáról a filipiekhez írott levelében. Fil. 3,12-15.

    II. A szentség ruhái1.  Mihez hasonlítja a Biblia az Isten szerinti szentség állapotát?

    • Pál apostol írása szer4int a szentség olyan, mint egy ruha, amit nekünk kell felvenni magunkra.

      • „…felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” Eféz. 4,24.

    • Más helyen viszont az Ige többes számban beszél arról a ruhájáról, amit nekünk fel kell öltenünk magunkra.

      • Ésaiás próféta könyvében olvashatjuk azt, hogy „öltözzél fel ékességed ruháiba”. Ésa. 52,1.

    • A bennünk és rajtunk megnyilatkozó lelki ékesség ruhának ugyanis van egy alsó és egy felső része.

      • A felső ruha nem más, mint a Krisztustól kapott menyegzői öltözet, az Ő szeplőtelen élete, amit kész nekünk adni, hogy méltóan állhassunk meg a megvizsgálás pillanatában. Mt. 22,11.

      • Ezért a ruháért nem kell tennünk semmit, csak elfogadni és viselni.

        • Viszont „Krisztus igazsága nem olyan köpeny, hogy alatta be nem vallott, és titkon ápolt bűnöket takargathatunk.” (JÉ 466,5.)

    • Ugyanakkor a megváltottaknak van egy olyan ruhájuk is, amit állandóan meg kell mosni és kifehéríteni a Bárány vérében.  Jel. 7,14.

      • Ez a ruha nem lehet Krisztus igazságának fehér ruhája, hiszen azt nem kell megmosni és kifehéríteni.

        • Krisztus igazságának fehér ruháját mi csak elveszíthetjük, de nem szennyezhetjük be.

      • Ez a mosásra szoruló ruha nem más, mint a bűnnel fertőzött és megromlott természetünk, amihez mindenhol bűn tapad, és állandóan tisztításra szorul.

        • Ennek a naponként mosásra és megtisztításra szoruló ruhánk szennyes volta vagy éppen a tisztasága mutatja be a megszentelődésünk mértékét.

    2.  A megszentelődésnek ez a lehetősége csak az általunk elkövetett bűnösségünktől tisztít meg, vagy ezen kívül még egyéb területen is van kihatása, ahol szeretne változást hozni az életünkbe?

    • Péter apostol szerint az Isten megváltó kegyelme már a bűn rontásának az alapjait is szeretné helyre állítani bennünk.

      • A Bárány vérének gyógyító ereje és hatása mindenek előtt „az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből” szeretne megszabadítani. I. Pét. 1,18-19.

    • A kegyelemnek ez a gyógyítása az atyáinktól eredően örökölt állapotunkra utal, vagyis a születésünkkel együtt hozott bűnösségünkre vonatkozik.

      • „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” Zsolt. 51,7.

    • Az üdvözítő kegyelemnek ez a kihatása egyetemesen érvényes minden emberre.

      • Ezért mondja Pál, hogy Isten „Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket”.  II. Kor. 5,19.

    • Isten ugyan bűnnek tekinti az öröklött állapotunkat is, de senkit sem juttat kárhozatra csupán azért, mert Ádám családjába született bele.

    • Krisztus vére tehát nemcsak megvált bennünket az elkövetett bűneink következményeitől, hanem meg is akarja tisztítani a belső emberünket a bűn fertőzöttségétől.

      • Ezért az isteni tisztító kegyelemért imádkozott Dávid is, aki érezte, hogy a teljes lelki békéhez és boldogsághoz nem elég a megigazulás.

      • „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engem... Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek, moss meg engem és fehérebb leszek a hónál.” Zsolt. 51,4. 9.

    3.  Mi szükséges ahhoz, hogy az ékességünk ruháit képesek legyünk felöltözni magunkra?

    • Pál szerint az ékesség ruháit csak úgy tudjuk felvenni magunkra, ha állandó és élő közösséget tartunk Jézussal, ha felöltjük Őt, magunkra és magunkba.

      • Jézus is ezért mondta azt: „Maradjatok énbennem… mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Jn. 15,4-5.

    • Az egyik esetben a Krisztussal való kapcsolatunk eredményeként egyszerűen csak azt kell tennünk, hogy „öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”. Róm. 13,14.

      • Ez az Ő igazságának felöltözését jelenti, ami egy jogi rendezést biztosít számunkra Isten előtt. Jel. 19,8.

    • A másik esetben viszont már belül cserélődünk ki és változunk el: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.

      • Ez viszont már a megszentelődésünket jelenti, a saját természetünk megváltozását, az elveszített isteni képmás visszanyerését.

    III. A tökéletesség jelentése1.  A szentségre jutás kérdésével kapcsolatban a tökéletesség fogalma szokott társulni, ami újabb nézetkülönbségeket eredményez, de miért?

    • Ennek oka az, hogy nagyon sok esetben már egy előre kialakított és megformált véleménnyel közelítenek a tökéletességgel foglalkozó igehelyekhez.

    • Vagyis nem arra kíváncsiak, hogy mit mond a Biblia, sokkal inkább a saját gondolatukat szeretnék elmondatni a Bibliával, csak annak alátámasztásához keresnek benne igazolást.

      • Ezért fordul elő olyan sokszor, hogy ugyanaz a szövegrész teljesen ellentétes tanítások hivatkozási alapjául szolgál.

    • Mindig arra kell törekednünk, hogy azt a jelentést találjuk meg az Igében, amit az írók szándékoztak adni az adott szövegkörnyezettel összefüggésben.

    2.  Mit akar kifejezni és bemutatni a Biblia akkor, amikor az ember tökéletességgel kapcsolatban ad kijelentést?

    • A Biblia egyik esetben úgy mutatja be a tökéletesség szó jelentését, mint azt az életcélt, amelynek elérésére minden kereszténynek törekednie kell: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Mt. 5,48.

    • A tökéletesség szó a teljesség gondolatát is kifejezi, vagyis azt, hogy valaminek a fejlődése a csúcsra ért, eljutott egy adott célba, vagyis beteljesült, beérett.

      • Mert most csak „rész szerint van meg bennünk” minden, de amikor „eljön a teljesség”, vagyis a tökéletesség, akkor minden megváltozik. I. Kor. 13,9-10.

    • Az esetek többségében azonban a tökéletesség szó egy viszonylagos állapotra utal, a „szentek tökéletesbítésének” valamilyen állapotára.  Eféz. 4,12.

      • „Miként Isten tökéletes a saját viszonylataiban, az embernek is tökéletesnek kell lennie a saját viszonylataiban.”  (4. Test. 591. - P.P. 535,2.)

      • „Krisztus jellemének isteni szépségét még a legnemesebb és a legszelídebb emberek is csak halványan tükrözik vissza.” (GHB. 52,4.)

    • A Biblia szerinti tökéletességet tehát nem tekinthetjük egy mozdulatlan állapotnak, ahol már meg lehet állni, és nem kell tovább fejlődni.

    3.  Milyen példákat találunk a Bibliában az ember tökéletességével kapcsolatban adott kijelentések között?

    • A Biblia nem a bűntelen ember megjelölésével kapcsolatban használja a tökéletesség fogalmát.

    • Akiket Isten Igéje tökéleteseknek nevez, azok távolról sem mentesek az emberi gyengeségektől, hibáktól és bűnöktől.

      • „Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé.”  I. Móz. 6,9.

      • Dávid szíve is „tökéletes” volt az ő Urához, Istenéhez. I. Kir. 11,4. 15,3.

      • „Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban.” I. Kir. 15,11-14.

      •  „A ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az Ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatait…” I. Kir. 8,61.

    • A Bibliának ezek a kifejezései a legtöbb esetben a belső emberünk megnevezésére szolgálnak, és nem a teljes emberre vonatkoztatják a tökéletességet.

    • Az előző személyek tökéletessége is csak abban nyilvánult meg, hogy képesek voltak bűneiket őszintén megbánni, és Istenhez fűződő kapcsolatukat teljes mértékben helyreállítani.

      • Vagyis nem az emberek voltak tökéletesek, hanem a szívük, ami az akarat és a döntés helyének a meghatározására használt kifejezés, legtöbb esetben a belső emberünk szimbolikus neve.

        • „Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik.”  Dán. 1,8/a.

    IV. A tökéletesség dimenziói1.  A Bibliában a tökéletességnek különböző dimenzióival találkozunk, ha sorba vesszük őket, akkor melyiket kellene az első helyre állítanunk?

    • Az apostolok írásaiban sűrűn találunk olyan kijelentéseket, amelyek azt állítják, hogy az Istentől született embert tökéletesnek tekinti Isten.

      • „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik; hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”  I. Ján. 5,18.

      • „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”  I. Ján. 3,9.

    • Az újjászületett embert azért kell tökéletesnek tekinteni, mert az újjászületés a Szentlélek hatására történik meg minden emberben, „Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”. Eféz. 4,24.

      • Ami az újjászületéskor megszületett, az éppen olyan tökéletes, mint azok a dolgok, amik a hat napos teremtés alkalmával kerültek ki Isten kezéből.

      • Isten csak tökéletes dolgokat hoz létre a teremtő hatalma által: „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az”. II. Kor. 5,17.

    • Ha az újjászületés után mégis előfordul, hogy vétkezik, akkor Isten nem tulajdonítja neki az elkövetett bűnt, hiszen nem volt benne az akarata, nem ő akarta a bűnt cselekedni, hanem csak a még meglévő régi természete, az „ó-embere”.

      • „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.”  Róm. 7,20.

    2.  Mi következik az újjászületésből, ennek bekövetkezése után a tökéletességnek milyen újabb dimenziója válik elérhetővé az ember számára?

    • Mivel az újjászületés a hit általi megigazulás élményével társul, ezért a Jézus Krisztus igazságába öltözött ember is tökéletesnek tekinthető.

      • Pál apostol azt mondja: „Minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban.” Kol. 1,28/b.

      • „Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”  Zsid. 10,14.

    • Jézus a saját tökéletesen bűntelen életét tulajdonítja a bűnbánó bűnös részére.

      • „Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs.”(Szem. I. 363,1.)

      • „Amikor felismerjük, hogy dicsőségünknek reménysége Krisztus, és mi csak Benne vagyunk tökéletesek, akkor kimondhatatlan öröm tölt el bennünket és teljes dicsőség.” (Rew.a.Her. 1893 ápr. 4.)

    3.  Milyen szinten nyilatkozik meg a bűn világában élő emberrel kapcsolatban a tökéletessé válás újabb dimenziója?

    • A tökéletessé válás harmadik dimenzióját megszentelődésnek szoktuk nevezni, és a lelki növekedésnek ezt a folyamatosságát is tökéletesnek  kell tekinteni.

      • Pál írásai alapján a tökéletességnek ez a dimenziója a „járni - haladni” igékkel van összefüggésben.

      • „De egyet cselekszem, azokat amelyek hátam mögött vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk.”  Fil. 3,14-15.

    • A tökéletesség tehát nem egy öröklött jellemtulajdonság, hanem egy folyamatosas változó és megújuló életmód.

      • Olyan életmódra vonatkozó kijelentés, amely az Istennel való szoros kapcsolatra épül, és rá tud hangolódni az isteni elvárásokra.

      • „A fejlődés minden fokán tökéletes lehet az életünk, és ha Isten terve bennünk megvalósul, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája.”  (Kr.Péld. 36,1.)

    • Amikor Pál a lelki ajándékok rendeltetéséről beszélt, akkor azt mondta, hogy azokat „a szentek tökéletesbítése céljából” adta Isten. Eféz. 4,11-12.

      • Az a tény, hogy Pál tökéletesedésről beszélt, már önmagában is azt sugallja, hogy nem egy befejezett állapotra utalt, hanem egy fejlődési folyamatra.

    • A tökéletességnek ezt a szintjét a Biblia azáltal teszi felismerhetővé az emberben, hogy leírja a lelki ember jellemzőit a testi emberrel szembeállítva.

      • A tökéletesség az új ember folyamatos felöltözésében nyilatkozik meg. Eféz. 4,23-24.

      • Úgy Jézus, mint Pál apostol szerint a tökéletesség látható megnyilatkozási formája a szeretet.

        • „Öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.”  Kol. 3,14.

        • Mert szeretet nélkül „semmi vagyok”, bármilyen értékesnek látszó tulajdonságokkal rendelkezem is egyébként.  I. Kor. 13,2.

    • Az újjászületett emberben tehát kell hogy éljen az a vágy, hogy a saját erőfeszítését is latba vetve haladjon előre, és mindig tökéletesebb legyen.

      • Jézus a gazdag ifjúnak azt mondta, „ha tökéletes akarsz lenni”.  Mt. 19,21.

      • Pál apostol pedig nekünk tanácsolja ugyanezt: „Törekedjünk a tökéletességre! Nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek”. Zsid. 6,1.

    4.  A tökéletesség negyedik dimenziója mikor és milyen módon valósulhat meg, és milyen szintű tökéletességet jelent?

    • Pál apostol írásaiban találjuk meg a tökéletességünk negyedik dimenzióját, amelyet Jézus fog megteremteni bennünk a dicsőséges visszajövetelekor.

    • Jelenlegi életünkben ugyanis minden csak „rész szerint” van meg bennünk, ezért minden viszonylagos.

      • „De amikor eljön a teljesség (TELEION = tökéletesség), akkor a rész szerint való eltöröltetik.” I. Kor. 13,10.

    • Amíg e „halandó testben” a „bűn és a halál törvényének” alávetve kell élnünk, addig a tökéletességünk is csak a jelen életünk viszonylatában tekinthető tökéletesnek.

    • A tökéletességnek arra a dimenziójára, amit Jézus visszajövetelekor nyerünk el, senki sem juthat el itt a bűn világában lévő élete közben.

      • Miközben a Szentírás tökéletes embereknek minősíti a régi hithősöket, addig Pál szükségesnek tartja tisztázni a következő tényt;

      • „És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”  Zsid. 11,39-40.

    • Azt mondhatjuk tehát, hogy a történelem során tökéletességre jutott valamennyi ember együtt fog belépni abba a dicső tökéletességbe, amit a feltámadott és dicsőségben visszatérő Jézus jelent nekünk, vagyis Vele és benne jön el számunkra az igazi és teljes tökéletesség. I. Kor. 13,10.

      • Dicsőséges visszajövetelekor „Elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.”   Fil. 3,21.

    5.  Végezetül még néhány bátorító gondolat azzal kapcsolatban, hogy Isten képes megszentelni az életünket, be tudja fejezni bennünk mindazt, amit elkezdett.

    • Miközben tény, hogy „Amíg Sátán uralma tart, szüntelen küzdelmet kell vívnunk énünkkel, legyőznünk rossz hajlamainkat, mert egyetlen pillanatra sem mondhatjuk, hogy elértük volna a célt.”  (1Test. 340.)

    • Ugyanakkor az is igaz, hogy „Amikor teljességgel átadjuk magunkat Istennek és teljességgel hisszük, akkor Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűntől. A lelkiismeret felszabadulhat a vád alól. A Krisztus Jézus vérében való hit által minden tökéletessé válhat. Hála Istennek, hogy számára semmi nem lehetetlen. Igényt tarthatunk a megszentelődésre és élvezhetjük Isten jóindulatát. Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a mi helyettesünkről.” (u.o:)