"Ádámhoz hasonlóan cselekszik a legtöbb mai ember is, amikor bizonyos dolgokról egyértelműen tudják, hogy ártalmas és veszélyes számukra, ennek ellenére mégis úgy döntenek, hogy élnek vele és ragaszkodnak hozzá. Isten viszont az első embertől kezdve napjainkig mindig tiszteletben tartotta és tartja az ember szabad akaratából meghozott döntését. Következményét azonban mindenkinek vállalnia kell.

Az örök problémát jelentő nagy kérdés másik oldalán ott találjuk még azt a tényt is, miszerint nem elég az, hogy Isten változhatatlan akaratából minden embernek vissza kell térni a föld porába, hanem még az evilágra születéssel kapott idő is rendkívül rövid és kevés. “A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradtság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk” (11. vers).Egyrészt nagyon lehangoló ezt a hetven vagy nyolcvan esztendőt az örökkévalósághoz viszonyítani, másrészt pedig rendkívül gyorsan a végére érünk: “gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk”.

Mintha Mózes ismerte volna azt a gyorsaságot, amit a gyalogos ember üteméhez viszonyítva képesek vagyunk elérni a repüléssel. Ahogy a repülővel gyorsan magunk mögött hagyunk egy-egy területet, legyen az egy város vagy akár egy ország is, ugyan olyan gyorsan tűnik el és kerül a hátunk mögé az a hetven vagy nyolcvan esztendő is. Csak a végéhez közeledve döbbenünk rá, hogy mennyi mindent nem csináltunk meg, mert nem jutott rá idő. Mennyi mindent megtehettünk volna, de most már nincs rá idő és lehetőség. Mennyi mindent másként csináltunk volna, ha időben felismerjük a kísértéseket és a buktatókat, ha azzal az ismerettel és tapasztalattal rendelkeztünk volna az események pillanatában is, mint utána.

Mózes azonban azt is megfogalmazza az imájában, hogy nem elég az életünk végénél sopánkodni és kétségbeesetten panaszkodni, hanem még időben kell Istenhez fordulva imádkozni és segítségét kérni. “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza Uram! Meddig késel? És könyörülj a te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk... És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!” (13-18.)   90-es Zsoltár