"E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul."

(I. Móz. 15,1. 5-6.)

Isten eltervezte, hogy Ábrahám a világosság és áldás csatornája lesz, és általa az Úrnak egy népe lesz a földön. Ábrahám azért élt a világon, hogy élete Jézus jellemét tükrözze vissza. Amikor megkapta az isteni hívást, nem volt híres, nem volt sem törvényalkotó, sem hódító. Egyszerű pásztor volt, aki sátrakban lakott, de sok munkást alkalmazott, hogy az ő szerény munkáját végezzék. A megbecsülés, amit kapott, az Istenhez való hűségéből, tisztességéből és becsületes viselkedéséből fakadt. 
Az Úr ezt mondta róla: „Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle.” (I. Móz. 18,17-19.) 
Ábrahám önzetlen élete által valóban „látványossága” lett „a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (I. Kor. 4,9.). Az Úr pedig kijelentette, hogy megáldja azt, aki áldja Ábrahámot és megbünteti, aki megsérti vagy bántalmazza őt. Ábrahám vallásos életében átélt tapasztalatán keresztül ezrek számára vált ismertté Isten igaz ismerete és világossága fényt vet mindvégig azoknak az útjára, akik gyakorolják a kegyességet, a hitet, az imádságot és Ábrahám engedelmességét. 
Ábrahám ismerte Krisztust, mert Isten megismertette vele a világ Megváltóját. Ő pedig ezt az ismeretet megosztotta házanépével és gyermekeivel, hogy a szent áldozatok Krisztusnak, Isten Bárányának előképei, aki megöletik a világ bűnéért. Így az egyetlen igazságra és az élő Istenbe vetett hitre tért meg.