A VIDÁM ELME MEGVIDÁMÍTJA AZ ORCÁT

"A vidám

 elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik. "

(Péld. 15,13.)

Ha meg vagy terhelve és elfáradtál, ne hagyd el magadat, mert akkor olyan leszel, mint a hervadt falevelek a száraz ágon. A vidámság és a tiszta lelkiismeret jobb minden orvosságnál, és hatásos tényező lesz egészségünk helyreállításában. 
Áldást nyersz azon erőfeszítésed által, hogy törekszel vidám lenni... Menj ki a szabadba, amennyit csak lehetséges, és élvezd a lágy szellőt és az áldott napfényt. A madarak éneke és a természet szépsége ébresszen fel szívedben szent és hálás érzelmeket és indítsanak a Teremtő imádására, aki előre látta szükségleteidet és körülvett téged szeretetének és gondoskodásának megszámlálhatatlan jeleivel... 

Amíg élsz, addig legyen mindíg életednek egy kitűzött célja. Gyűjts magad köré napfényt a felhők helyett. Igyekezz egy szép, friss virág lenni Istennek kertjében, és árassz jóillatot magad körül. Ha ezt teszed, semmivel se halsz meg előbb, azonban boldogtalan panaszkodásaiddal biztosan megrövidíted életedet... 
Nyess le életed fájáról minden hervadó levelet és elszáradt ágat, és csak frissességet és életerőt nyilváníts ki.

A keresztények vidámságának forrása az a nagy kiváltság, hogy Isten gyermekei vagyunk. Így ír az apostol: „Annakokáért szeretett testvéreim, akik után úgy vágyakozom, ti én örömem és koronám, álljatok meg az Úrban.” (Fil. 4,1.) Elménk örömteljes megvilágosodása és lelkünk templomának világossága bizonyítja, hogy kiengesztelődtünk Istennel, reménységet ébreszt szívünkben, hogy örök életünk van Krisztus által, és abban az örömben részesít bennünket, hogy áldására szolgálhatunk másoknak. Ezek oly örömök, amelyek nem hoznak magukkal szomorúságot.
A keresztények legyenek a világ legvidámabb és legboldogabb népe.

/E.W./