A SZŐVETSÉG JELKÉPE

"És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, amely tiveletek van. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között"

(1Móz 9:12-13)

Micsoda együttérzést tanúsított Isten a bűnös ember iránt, amikor a csodálatos és változatos szivárványt a felhőkbe helyezte, hogy a hatalmas Isten és az ember közötti szövetség jeleként álljon... Isten terve az volt, hogy amikor a későbbi nemzedékek gyermekei meglátják az ívet az égen... akkor szüleik elmagyarázhassák nekik az ősi világ özönvízzel való elpusztításának történetét. Elmondhatták, hogy a pusztítás oka a mindennemű emberi gonoszság elterjedése volt, és hogy a Magasságos azért hajlította az égre a szivárványt, hogy jelezze: soha többet nem áraszt özönvizet a Földre. A felhőkben megje-lenő jelkép mindenki hitét és bizalmát megalapozhatta és megerősíthette, hiszen benne az isteni irgalom és jóság jele volt látható...
A mennyei trónt is körülveszi egy szivárvány, és Krisztus feje fölött is ott ragyog egy, annak jelképeként, hogy Isten irgalma körülövezi a Földet. Amikor a nagy gonoszság haragra gerjeszti Istent az emberek iránt, Krisztus, az emberek közbenjárója, úgy könyörög az emberért, hogy közben rámutat az égen levő szivárványra, mint Isten irgalmának és szánakozásának jelére a vétkező ember iránt. /3SG 74-75/
Az angyalok örvendeznek, amikor tekintetük Isten szeretetének drága jelére irányul. A világ Megváltója is a szivárványra tekint, hiszen Ő volt az, akinek közreműködésével az ív az embemek adott ígéret szövetségi jeleként megjelent az égen. Maga Isten is a szivárványra fordítja tekintetét, és megemlékezik az emberrel megkötött örök szövetségéről... Amikor a csodás látványra függesztjük szemünket, örvendezhetünk Istenben, és bizonyosak lehetünk felőle, hogy Ő is szövetségének jelét nézi, és megemlékezik földi gyermekeiről. Az Úr jól ismeri próbáinkat, bajunkat és nehézségeinket. Reménykedhetünk, hiszen Isten szövetségének szivárványa felettünk ragyog. lsten soha nem feledkezik meg a gondjaira bízott gyermekeiről. /1BC 1091/