A SZÍVÜNKBEN LAKOZÓ KRISZTUS

"Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben."

(Eféz. 3,17.)

 

 

"Isten megvásárolt bennünket, ezért elvárja, hogy minden egyes szív az Urának tartsa Őt. Testünket és elménket alá kell vetnünk a vezetésének, természetes szokásainkat és vágyainkat pedig alá kell rendelnünk a magasabb rendű szükségleteinknek. Ebben a munkában azonban nem támaszkodhatunk önmagunkra. Nem követhetjük biztonsággal saját terveinket. A Szentléleknek kell megújítania és megszentelnie minket, és Isten szolgálatában nincs helye a félbehagyott munkának. (6BC, 1088.)
Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Krisztus foglalja el azt a trónt, amelyet egykor az élvezetek és a földi dolgok szeretete töltött be. Arckifejezésünk visszatükrözi Krisztus képmását. Lelkünkben végbemegy a megszentelődés munkája. Az önigazulás kivész az életünkből. Felöltjük magunkra az új embert, amely Krisztus óta igazságban és valós szentségben áll elő az isteni teremtés gyümölcseként. 
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” (II. Kor. 3,18.). Krisztust szemlélni annyit jelent, mint tanulmányozni az Igében megörökített életét. Ássunk az igazság után úgy, mintha elrejtett kincset keresnénk. Rögzítsük tekintetünket Jézusra. Amikor személyes Megváltónknak fogadjuk el Őt, bátorságot kapunk tőle arra, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónjához. Szemlélés által változunk el, és válunk hasonlóvá erkölcsileg ahhoz, akinek jelleme tökéletes. Ha elfogadjuk a nekünk beszámított igazságosságot, a Szentlélek átalakító hatalma által Krisztushoz hasonlóvá válunk. Krisztus képmását ápolva magunkban, egész lényünk vele töltődik fel. 
A lélek felfelé haladása azt jelzi, hogy már Jézus uralkodik a szívben. A szív, amelyen keresztül kiárasztja békéjét és örömét, valamint szeretetének drága gyümölcseit, Jézus templomává és trónjává válik. „Ti az én barátaim vagytok – mondja Krisztus –, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” (Ján. 15,14.) 
Adjuk Istennek a lehető legértékesebb áldozatot. Adjuk neki a szívünket!"