A SZERETET MINDENT ELFEDEZ...(I.Kor.13,7.)

Mi sokféleképpen közelítjük meg a szeretetet, és nem egyszer siralmas, máskor szánalmas, ahogy a szeretet nevében, a szeretetre hivatkozva mennyit ártunk, milyen önzők vagyunk, hányféleképpen játsszuk ki, csapjuk be a másikat.
Mennél tovább vizsgáljuk a szeretetet az Isten kijelentésében, annál közelebb vagyunk Isten szeretetéhez és távolabb attól, amit mi, emberek felszínesen szeretetnek nevezünk. A keresztyénség elvesztette hitelét, mert csak beszélünk a szeretetről, de nem éljük azt. Elvesztettük hitelünket, mert a szeretetünk erőtlen és igen-igen távol van attól, amit Jézus Krisztus mutatott meg, élt itt a Földön.
Sokszor sóhajtozunk, hogy fogy az egyház, hogy az embereknek nem kell az egyház tanítása. Úgy gondolom, hogy nem az egyház tanítása nem kell, hanem az egyház élete. El sem jutnak sokan oda, hogy az egyház tanítására figyeljenek, mert már az életünk sem vonz Krisztushoz. Volt, amikor egy római történetíró szerint a keresztyének életét látva a pogányok ezt mondogatták egymás között: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” És azért csatlakoztak a keresztyénekhez, mert valósággá vált közöttük Krisztus élete, tanítása: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13, 34-35)
Mennél tovább vizsgáljuk a szeretetet Isten kijelentésében, annál nyilvánvalóbb, hogy a Szentháromság Isten, a mi Istenünk, aki Atya, Fiú, Szentlélek, nem egy távoli, félelmetes istenség, hanem Ő közel van hozzánk, szeretettel vesz körül, törődik velünk és nagyon sokat fárad értünk. Amíg kiformálódik bennünk a krisztusi képmás. Ott vagyunk Isten műhelyében, aki belőlünk, durva, faragatlan gránitkeménységű kövekből türelmes szeretetével formál krisztusi képet. Közben tanulgatjuk a szeretet leckéjét, és tanítja nekünk Krisztusunk kitartóan
A szeretet… mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Négyszer hangzik, hogy „mindent”. Ez a minden szó a teljeset jelenti. Azt, hogy kivétel nélkül mindent. A szeretet elmegy a végsőkig. A szeretet mindig talál okot, kapaszkodót, lehetőséget, hogy szeretet maradjon.
Mert a szeretethez ez hozzátartozik, hogy megmarad szeretetnek. A szeretet nem változik át gyűlöletté. Érzések, hangulatok, amelyeket összekeverünk a szeretettel, azok átváltozhatnak közönnyé, gyűlöletté, ellenségeskedéssé, de a szeretet nem változik át. Ezért mondhatja Jézus Krisztus: szeressétek ellenségeiteket. Mert sajnos a bűn miatt még korábbi barát is válhat ellenséggé, még a korábbi szerelmes, házastárs is válhat ellenséggé. De ettől még a szeretet szeretet marad! Ezt mutatta meg Isten a választott nép életében is olyan sokszor: Nem lehetett már tűrni tovább a vétkeit. Saját lázadásuk, bűneik gyümölcse beérett, és Istennel való szembefordulásuk önmaguk pusztulását idézte elő. De Isten még ekkor is szerette őket. Még ekkor is hagyott maradékot belőlük, akik ismét nagy néppé lettek. A naponta Krisztussal járás a szeretet iskolája,ahol megtanulunk úgy szeretni ahogy ő szeretett.    

Sandor Ordog