"Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek"

(1Pét 3:8)

Krisztus eljött a Földre, hogy mindenki számára lehetővé tegye az üdvösséget. A Kálvária keresztjén megfizette a váltságdíjat az elbukott világért... Küldetése a bűnösök érdekét szolgálta minden nemzetből és népcsoportból… Nem haladt el a legtévelygőbb és a legbűnösebb mellett sem. Különösen azokért fáradozott, akik a leginkább rászorultak az általa felkínált megváltásra. Minél nagyobb szükségük volt a megújulásra, annál mélységesebb volt Jézus együttérzése és érdeklődése, és annál buzgóbban fáradozott értük. Nagy, szeretö szíve mélyen megindult azokon, akik a leginkább rászorultak az átalakító kegyelemre. 
Ápoljuk magunkban azt a lelkületet, amellyel Krisztus a bűnösök megmentésén fáradozott. Ők ugyanolyan kedvesek lsten elött, mint mi. Ők is kegyelmének gyözelmi díszeivé és országának örökö-seivé válhatnak. Ki vannak téve a ravasz ellenség csapdáinak, a veszély és romlottság fenyegetésének, és - Krisztus üdvözítö kegyelme híján - a biztos pusztulásnak is. Ha igazi valójában látnánk a dolgot, akkor buzgalmunk feléledne, odaadó és önfeláldozó igyekezetünk megsokszorozódna, hogy azok közelébe kerülhessünk, akik rászorulnak segítségünkre, imánkra, megértésünkre és szeretetünkre. Ha Krisztus kegyelme szelídíti és csillapítja szívünket, és ha lelkünk izzik az Ő jóságának és szeretetének tudatától, akkor a megértés, a gyöngédség és a szeretet természetesen árad a lényünkből. 

Jöjj közelebb a szánakozó szeretet Istenéhez. Engedd a szívedbe áradni az isteni könyörület folya-mát, hogy onnan mások szívébe is eljuthasson. Felebarátainkkal, különösen pedig krisztusi testvéreinkkel való bánásmódunk során kövessük a gyöngédségnek és irgalmasságnak azt a példáját, amelyet Jézus a saját életén keresztül bemutatott… Soha, soha ne váljatok szívtelenné, rideggé, érzéketlenné és ítélkezővé. Soha ne mulasszatok el egyetlen alkalmat se a bátorító és reménykeltő szavak kimondására. Nem tudhatjuk, hogy gyöngéd szavaink és keresztény törekvéseink milyen sorsdöntő segítséggé válhatnak a teher könnyítésére. A tévelygőt egyedül a szelídség, gyöngédség és nyájas szeretet lelkületében téríthetjük vissza Istenhez. /5T 612-613/