A PRÓFÉTASÁG LELKE -- A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKAI

"Jézus Krisztus bizonyságtétele: a prófétaság lelke."

(Jel. 19,10.)

Istennek úgy tetszett, hogy akaratát és igazságát emberi eszközök által közölje a világgal, azért felhatalmazza és képesíti az embereket munkájának végzésére. Ő irányítja gondolataikat, midőn kiválasztják, hogy mit beszéljenek vagy írjanak. A kincset földi edényekre bízta, de mégis a mennyből ered. Bár a bizonyságtételt az emberi nyelv tökéletlen kifejezései által közvetítik, mégis Istennek bizonyságtétele. Istennek engedelmes, hivő gyermeke az isteni hatalom dicsőségét szemléli benne, „telve kegyelemmel és igazságga!”. 
Igéjében Isten rábízta az emberekre az üdvösség elnyeréséhez szükséges ismereteket. A Szentírást úgy kell fogadnunk, mint az Ő akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásait. 

Az igazságot különböző egyének tárják elénk, így különböző szemszögből nézve mutatják be, mivel az egyik írót erősebben befolyásolja a tárgynak egyik szakasza, mint másik írót. Azokat a pontokat emeli ki, amelyek összhangban vannak tapasztalataival, vagy felfogó és értékelő képességével. A következő egy másik szakaszt ragad ki és így a Szentlélek vezetésével mind azt mutatja be, ami a legerőteljesebben befolyásolja saját lelkét. Habár különböző szemszögből nézve mutatják be az igazságot, mégis mindegyiken keresztül tökéletes összhang nyilvánul meg. Az így kinyilatkoztatott igazságok egyesülnek, hogy egy teljes egészet alkossanak és megfeleljenek az életnek minden körülményei és tapasztalatai közepette. 
Mégis, az a tény, hogy Isten kijelentette akaratát az embereknek, nem tette szükségtelenné a Szentléleknek állandó jelenlétét és vezetését. Ellenkezőleg, Megváltónk megígérte a Szentlelket, hogy megnyissa az Igét szolgái előtt, hogy megvilágosítsa és alkalmazza tanításait. Mivel a Szentírást Istennek Lelke ihlette, azért lehetetlen, hogy Lelkének tanításai ellentétben álljanak az Ige tanításaival. /GC - 6./