Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

 „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.” /1Királyok 17:12/

Mai alapigénk egy ismert történetet hoz elénk. Főszereplője Illés próféta és egysareptai özvegyasszony. Az Úr odaküldi a prófétát ehhez az asszonyhoz és az Isten szolgája először vizet, majd pedig kenyeret kér tőle. És ez a szegény asszony kimondja, hogy ő már a halál mezsgyéjén van a gyermekével együtt, hiszen csak egy marék lisztje van semmi több, és ez annyi, hogy megeszik a fiával, majd meghalnak.

Ebben az özvegyasszony képében benne van a mindent feladás emberi képe, hogy itt a vég, meg kell halni, nem lehet jobb. Azonban a próféta megkéri bizonyos dolog elvégzésére: lepényt készíttet a maréknyi lisztből magának, és csak azután az özvegynek és a fiának. És ha ezt megteszi, akkor jön az ígéret: „A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki,…” És így is történt. Mindez mit bizonyít, mit tanít, és üzen nekünk?

Először is, hogy legyen megelégedésünk a kicsivel is, hogy akármennyi dolgunk van, az Úr azt meg tudja sokasítani, sőt annyit tud adni, mint azt meg sem gondolnánk. Az Úr Jézus is ezt tette az ötezer ember megvendégelésekor is. És ugyanígy a mi fogyatkozásaink helyére is tud adni újból mindent. Legyen az testi vagy lelki dolog, ha hittel kérjük, és követjük azt az utat, amelyet kijelölt nekünk. De ehhez mindennapi kapcsolatban kell lennünk Vele. /P.Sz./

***