Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

„Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.” (2Tim 2,14-17)

Érdemes megfigyelni, ahogyan az apostol az emberi beszéd sokszínűségéről beszél, hiszen mindannyiunk hangulatát meghatározza, hogy hogyan szólnak hozzánk, és mi hogyan szólunk másokhoz: kérd őket; ne folytassanak haszontalan szóharcot; helyesen fejtegeti az igazság igéjét, szentségtörő, üres fecsegők; szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély…

Igen, haszontalan szóharc lehet akár az Isten ügyében való misszió is, ha azt erőszakos hittérítés formájában kívánjuk megvalósítani. Csak ott lehet helyesen fejtegetni az igazság igéit, ahol Istennel szemben alázat van, ahol a befogadásra készség van, ahol a megértésre szándék van. Ahol ez nincs meg, ott a bizonyságtétel sem más, nem több mint haszontalan szóharc. Akkor többet ér egy csendes imádság, és a példamutató élet – szavak nélkül.

De összességében véve, gondold csak végig az elmúlt néhány napodat, mi jellemezte beszédedet ezek közül? Kértél valakit, a meggyőzés eszközével élve – vagy inkább haszontalan szóharcokba bonyolódtál? Próbáltad helyesen fejtegetni az igazság igéit, vagy csak a magad igazát hajtogattad, nem engedve belőle jottányit sem?  Minden szavadról meggyőződve tudtad mondani, hogy az igazság igéit tartalmazza, igazságtartalmában kétely nélkül biztos voltál, vagy beálltál az üres fecsegők sorába, pletykálkodó és szentségtörő szavakat szaporítva?

Szavaink is képesek olyan károkat és veszélyeket előidézni, mint a rákos fekély. Észrevétlenül, alattomosan terjedve, a hallgató(k) romlására.

Talán a te lelkedben és emlékedben is elevenen élnek még ilyen szavak, melyeket úgy éreztél, hogy érdemtelenül, igazságtalanul kaptál valakitől, és mind a mai napig szinte mérgeznek belülről. Megszabadulni ezektől, kiirtani ezek nyomát nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Akár szándékosan, akár meggondolatlan felindultságból hangoztak el.

De gyülekezeten, közösségen belül is mekkora szakadást, rombolást tud okozni egy rosszindulatú rágalomáradat. Főleg egy olyan világban, ahol arc és név nélkül bárki köpködhet az internet nyitott felületén, szavai következményei elől szépen elbújva. Láthatatlanul, a mélyben, a lélek csendjében rombolnak, pusztítatnak ezek a szavak. Elég egy bántó, egy rosszindulatú, egy hízelkedő, egy áskálódó, egy irigy szó, hogy egy lavina elinduljon. Elég volt a teremtés hajnalán a kígyó egyetlen hazug szava, hogy az első emberpárt és vele a teremtett emberiséget elszakítsa Istentől. Elég volt egyetlen ravasz szó, hogy elültesse a kételkedés, a nagyravágyás, a látszani akarás csíráját. S azóta az első ravasz szó óta mi is megtanultuk ügyesen csavarni a szavakat.

Szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély… Te hova akarsz tartozni? Betegséget akarsz terjeszteni szavaiddal, vagy képes vagy meglátni a másik példát, a Krisztusnak szavait, ki áldott orvosként a betegek gyógyítására élt, szólt, cselekedett. Haszontalan szóharcokba nem bocsátkozott, inkább elvonult imádkozni, és tanítványait is úgy indította, hogy ahol nem fogadják őket készséggel, annak a helynek még a porát is rázzák le sarujukról. Ellenben ha szólt, szavaiban igazság, erő, gyógyító hatalom volt. Ne félj, csak higgy! -  Eredj el, és többé ne vétkezzél! - Kelj fel és járj! -  Leányka, neked mondom, ébredj fel!  - Nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! /Gyallai Henrietta/