Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” (ApCsel 8, 26)

Indulunk-e, megyünk-e, ha küld az Úr bennünket? Fülöp mondhatta volna, hogy de Uram, egy néptelen útra menjek?! Nincs értelme. Dehogy megyek. Induljak egy néptelen útra, ahol a madár se jár? Te magad mondod Uram, hogy néptelen, akkor miért is menjek?

Az Úr azonban mindig tudja, hogy mit, miért kér tőlünk. Nekünk tűnhet úgy, hogy valaminek nincs értelme, de ha azt az Úr mondja, akkor mindig megvan a nekünk rendelt biztos célja egy-egy feladatnak, küldetésnek. Fülöp is indult, mert az Úr mondta. Ennyi oka volt rá. Nem több és nem kevesebb. Olykor kevés, vagy egyenesen semmi logika nincs abban, amit az Úr mond. Egy néptelen útra elmenni egyáltalán nem logikus. De az Úr ezt mondta, ezért megyek. A keresztyén élet hitből fakadó többlete ez, mely semmi mással össze nem vethető: mi nem a saját fejünk után kell menjünk, hanem az Úr szavára figyelve indulunk arra, amerre ő küld.

Péter csodálatos halfogásának története is erről szól. Az eredménytelenül végighalászott éjszaka után Jézus egy igehirdetést követően azt mondja Simon Péternek: Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra! Ebben a mondatban emberileg nem volt logika. Nappal senki nem halászik, éjszaka pedig semmit nem fogtunk, fáradtak, elgyötörtek vagyunk. De a te szavadra megteszem. De a te szavadra megteszem – ez a tanítványi engedelmesség kulcsa. Nem azért teszünk bizonyos dolgokat, mert mi úgy látjuk jónak, hanem mert az Úr úgy látja jónak és ő akarja.

Van azonban más példa is. Olyan, amelyből azt tanulhatjuk meg, hogy miért ne legyünk engedetlenek. Jónás próféta például tisztán érti az Úr küldő szavát, hogy menjen Ninivébe. És ő elmegy – az ellenkező irányba. S hányszor vagyunk mi is így: értjük tisztán Urunk útmutatását, halljuk, olvassuk az Igét, értjük merre kell mennünk – és mégse megyünk. Megbékélést, bocsánatkérést, vagy –adást, szeretetet, türelmet kér az Úr tőlünk, mi értjük is, de nem tesszük.

Bennünk van az a vágy, hogy hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked? Semmit nem ér ugyanis, ha Istenünk üzenetét megértjük, de nem tesszük meg azt, amire kér bennünket.