A különböző másik.

"Csak az képes szeretetben elhordozni a tőle különböző másikat, akiben a Szentlélek munkájának eredményeként már kifejlődött a Lélek gyümölcse. Az ilyen emberek viszont semmit sem cselekszenek “versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál.” (Fil. 2,3.).

Pál apostol egy sajátos számszimbolikán keresztül érzékelteti velünk az egység megtartásának egyetlen lehetőségét. Az “EGY” szó ugyanis hétszer fordul elő az apostolnak ebben az írásában (4-6. vers). Egy a test - a Lélek - a reménység - az Úr - a hit - a keresztség - és az Atya. A Bibliában a teljesség és a tökéletesség kifejezője a hetes szám. Ebben a felsorolásban háromszor az Istennel kapcsolatban kerül kimondásra az egy szó, négyszer pedig velünk emberekkel kapcsolatban. Ez a szimbolikus nyelvezet azt érzékelteti, hogy ezt az egységet csak Istennel egyesülve, Vele együtt munkálkodva tudjuk megtartani. Vagyis a különbözőséget, a különleges egység megvalósítása érdekében adta Isten. Ha mindenki mindenben egyformán értene mindent a lelki dolgokban, akkor sohasem fejlődnénk ismeretekben, hanem dogmatizálódna bennünk a megismert igazság. Márpedig “az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18.). A különböző vélemények, meglátások és értelmezések egymással való ütköztetése közben tisztul az ismeretünk, a hitünk és az Ige kinyilatkoztatásaival kapcsolatos meggyőződésünk.

Sokan úgy gondolnak az “egység”-re és a “különbözőség”-re, mint két egymással ellentétes, egymást kizáró dologra. Ha valaki túlságosan nagy súlyt helyez az egységre, akkor biztosan szembekerül és megsérti a különbözőséget. Ha viszont a különbözőséget tűzi fel a zászlójára, akkor ezzel az egység gondolatát fenyegeti. Ahogyan az emberi test hihetetlenül különböző tagokból áll, mégis egy csodálatos egységet alkotva működik, ez tekinthető ideális állapotnak a Krisztus testével, az Egyházzal kapcsolatban is. Ezért a tagok közötti különbözőségek sohasem jelenthetnek akadályt az egész test egységes működésében. Az egymástól való különbözőségünket azonban Sátán nagyon ügyesen próbálja kihasználni, és egymással szembeállítva, a személyes hitéletünkben a tanításnak különböző irányzatait létrehozni, és ezzel az egységet felbontani.

Pál apostol határozottan visszautasítja azt, hogy a gyülekezetben való egység megvalósítható Krisztusban való élő hit és az Ő megismerésére való törekvés nélkül. Minél jobban megismerjük Jézust, minél jobban tudunk bízni Benne, annál inkább növekedhetünk az egységben olyanná, amilyenné Ő kívánja. Ez a növekedés akkor lesz valóság, ha Pál útmutatása szerint haladunk, vagyis az “igazságot követjük szeretetben” (Eféz. 4,15.).

Az igazság azonban teljesen megkeményedik bennünk, a lelkünkben, ha nem lágyítja meg a szeretet; a szeretet viszont ellágyul bennünk, ha nem erősíti meg az igazság. Ezért az apostol arra szólít fel bennünket, hogy e két dolgot harmonikusan egyesítsük magunkban. Ez nem lehet nehéz a Szentlélekkel telt hívő számára, hiszen a Szentlélek maga az “igazság Lelke”, és a közöttünk és bennünk végzett munkájának legelső gyümölcse pedig a szeretet."