"Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

(Máté 14,31.)

Krisztus eljött, hogy megmutassa: felülről kapott erővel az ember tiszta erkölcsű életet élhet. Lankadatlan türelemmel, megértéssel és segítőkészséggel könnyített az emberek ínségén. Szelídsége és kedvessége kiűzte a lélekből a nyugtalanságot és a kételyt, a kétkedés szertefoszlott, a gyűlölködést felváltotta a szeretet, a hitetlenséget a bizalom. (MH, 25.)
Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat. Ne önmagunkra tekintsünk, hanem Jézusra! Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret, és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelkedet, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához! (MH, 249-250.)
Isten kegyelme erőt ad ahhoz, hogy türelmes légy, és bizakodó. Segít úrrá lenni a nyugtalanságon, és szerető Lelke által felmelegíti szívedet, és megújítja gyönge lelkedet… Tedd az életedet bizalommal Isten tenyerébe, és vesd terheidet Őrá! (2SM, 231-232.)
Az Istent szerető lélek a kétely homálya fölé emelkedik. Ragyogó, széles körű, mély, élő tapasztalatra jut el, szelíddé és krisztusivá válik. A lelkét elkötelezi Isten iránt, és életét elrejti Krisztussal Istenben. Az ilyen ember el tudja viselni a mellőzés, a gyalázkodás és a megvetés próbáját, mert Üdvözítője is elszenvedte ezeket. Nem válik ingerlékennyé, és nem csügged el, amikor nehézségek szorongatják, mert Jézus sem csüggedt vagy bukott el. Minden igaz keresztény erőssé válik, nem saját jótettei és érdemei, hanem Krisztus igazságossága által, amelyet hit által tulajdonít neki Isten. Nagyszerű dolog olyan szelídnek és alázatosnak, tisztának és szeplőtelennek lennünk, mint amilyen a Menny fejedelme volt, amikor a Földön járt. (7BC, 907.