A KERESZTSÉG SZEREPE

"Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk"

(Róm 6:4)

Krisztus a keresztséget tette a lelki országába való belépés feltételévé. Ennek a határozott kívánalomnak mindazoknak eleget kell tennie, akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek fennhatósága alatt kívánnak élni. Akik részesülnek a keresztség szentségében, nyilvánosan kijelentik, hogy lemondanak a világról, s ehelyett a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei lesznek...
Krisztus megparancsolja a megkeresztelteknek, sose feledjék: ünnepélyes szövetség köti őket, hogy az Úrnak éljenek. Rájuk bízott képességeiket használják fel az Ö munkájában, sohasem veszítve szem elől, hogy a negyedik parancsolat szombatjának való engedelmesség jelét viselik, mint Krisztus országának alattvalói és az isteni természet részesei. Önmagukat is beleértve, mindent át kell adniuk Istennek, miközben ajándékait az Ö dicsőségére fordítják...
Akik keresztényi életük legelején az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére keresztelkednek meg, nyilvánosan kijelentik, hogy elfogadták a felhívást: „Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:17-18). „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket” (2Kor 7:1).
Akik keresztség által elnyerik az Atya pecsétjét, figyeljenek e szavakra, nem feledve, hogy az Úr - rájuk helyezve kézjegyét - saját fiainak és leányainak pecsételte el őket. A mindenható és mindenütt jelenlevő Atya, Fiú és Szentlélek fogadja be azt, aki igazán szövetségre lép Istennel. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelen van minden keresztségen, hogy magához fogadja azokat a megkeresztelteket, akik lemondtak a világról, és helyette Krisztusnak adtak otthont lelkük templomában. A megkereszteltek Isten családjába lépnek, és nevüket bejegyzik az élet könyvébe, amely a Bárányé. /6BC 1075/