A GONDOLKODÁS FEGYELMEZÉSE 

"A te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése"

(1Krón 29:12)

Az emberi értelem vagy jó, vagy gonosz gondolatokkal foglalatoskodik. Az alacsony színvonalú gondolkodás oka általában a közönséges tárgyakon való időzésben rejlik... Az embernek hatalmában áll szabályozni és ellenőrzés alatt tartani elméjének működését és gondolatainak áramát. Ez azonban nagyobb erőfeszítést kíván meg annál, mint amennyire saját erőnkből képesek vagyunk. Ha helyes gondolatokat kívánunk forgatni az elménkben, figyelmünket szüntelenül Isten felé kell fordítanunk. 

Kevesen érzik kötelességüknek gondolataik és képzeletük irányítását. 
A fegyelmezetlen elmét nehéz hasznos gondolatokkal lekötve tartani. Ha viszont gondolatainkat nem tereljük megfelelő mederbe, a vallás sem lelhet otthont a lelkünkben. Elménket szent és örök dolgokkal kell lefoglalnunk, máskülönben jelentéktelen és felületes gondolatok lesznek úrrá rajtunk. Értelmi és erkölcsi erőnket fegyelmeznünk kell, mert az csak gyakorlás által fejlődhet és erősödhet meg. 

E kérdés helyes megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy az emberi szív a természeténél fogva romlott, és önmagunkban képtelenek vagyunk a helyes úton járni. Egyedül úgy juthatunk győzelemre, ha Isten kegyelmét komoly emberi erőfeszítéssel kapcsoljuk össze... 
Elménket és szívünket oda kell szentelnünk Krisztus szolgálatára. Isten minden porcikánkra igényt tart...
A szórakozás, léhaság, szellemi és lelki kicsapongás rontó hatása özönli el világunkat. Minden keresztény munkálkodjék a gonoszság áradatának visszaszorítására és ifjaink megmentésére azoktól a befolyásoktól, amelyek örök romlásukat okozhatják. Segítsen bennünket Isten utat törni az áradattal szemben. 

Isten kegyelmének és Szentlelkének ereje nélkül nem érhetjük el a számunkra kijelölt magaslatot. Jellemünknek el kell jutnia az isteni kiválóság mértékére. A mennyei mérce elérésére való igyekezetünkben isteni késztetés kíséri életünket. Gondolkodásunk egyensúlyba kerül, lelkünk nyugtalansága pedig lecsillapodik Krisztusban. /KH 85/