Ha végiggondoljuk az ember bűnbeesését, azt fedezhetjük fel, hogy a probléma az elmében kezdődött. Sokszor a Sátán iránti engedelmességet rójuk fel, mint Ádám és Éva fő bűnét. De nézzük meg közelebbről, mi is történt! Isten azt mondta, ne egyenek a gyümölcsből, Lucifer pedig az ellenkezőjére biztatta őket. De ki hozta a döntést? Éva hozta a döntést. Előtte mérlegelte Isten szavát és Lucifer szavát; de végül ő saját maga döntött. Végeredményben a saját bölcsességében bízott. Ez volt az első alkalom, hogy nem Isten volt a legfőbb tekintély az életében. Helyette saját magát tette élete urává.

Ez volt az a pillanat, amikor bejött a bűn. Amikor ez a két ember, Ádám és Éva úgy döntött, hogy Istentől függetlenül cselekszik, azonnal elszakadt Istentől és lelkileg halottá vált. Ettől a pillanattól kezdve csak a gonoszra voltak képesek. A változás jelei azonnal megmutatkoztak. Félni kezdtek Istentől és tudatosult bennük, hogy mezítelenek. Amint Isten újra közelükbe került, az az Ádám, aki előtte annyira szerette Évát, hogy az ő boldoggá tétele volt egyetlen életcélja, most vádolni kezdte őt. Akinek felesége irányában korábban csak jó gondolatai voltak, hirtelen annyira félni kezdett, hogy csak saját magára tudott gondolni. Bár nem tudta, hogy bűne miatt meghal-e majd Éva, mégis kész volt őt hibáztatni! Azonnal ez a gondolkodás kerítette hatalmába!

Önmagunkban sohasem vagyunk jók. Nem tudunk megtanulni jónak lenni, nem képezhetjük magunkat jóvá, nem fejlődünk jó lényekké. A jóság Isten ajándéka, és ha nem kapjuk meg Őbenne, akkor sosem lesz a miénk. Csak Isten jelenléte tehet minket jóvá. Ha meg tudnánk tanulni a jóságot, akkor megtanulnánk Istenné válni! De mivel egyedül Isten jó, hogyan tudnánk megtanulni jónak lenni?