A Biblia keletkezésének körülményei

Ez a név, hogy “Biblia” a görög “biblion” szó többes számú alakja. A “biblion” szó azt jelenti, hogy “könyvtekercs”, ezért a Biblia több könyv együttes gyűjteményét jelenti, röviden “Könyvek”. A Biblia név használatát a második században kezdték el, illetve ekkor kezdték alkalmazni a keresztények, az istentől ihletettnek tekintett iratgyűjteményeikre.

A Bibliát felnyitva azt láthatjuk, hogy két fő részből áll, az egyiket “Ószövetség”-nek nevezzük, a másikat pedig “Újszövetség”-nek. Az Ószövetség 39 önálló írást fog össze, amiket főként héber nyelven írtak, illetve egy nagyon keveset arámul. Az Újszövetség pedig 27 önálló írásból áll, amiket teljes egészében görög nyelven írtak. A teljes Biblia tehát 66 önálló írásnak a gyűjteménye, ezért mondhatjuk rá azt, hogy Biblia, vagyis Könyvek.

A Biblia első könyvét mintegy három és fél ezer évvel ezelőtt írták, időszámítás előtti tizennegyedik században, utolsó könyvét pedig az időszámítás utáni első század végén. A teljes Biblia megírása tehát mintegy ezerötszáz éven át tartott. Írói között a társadalmi élet legkülönbözőbb rétegeiből való embereket találunk: pásztorok és halászok, papok és teológusok, királyok és fejedelmek, mintegy negyven ember. Isten így biztosította azt, hogy egyetlen társadalmi osztály se sajátíthassa ki magának a Bibliát, de ugyanakkor mindenki a sajátjának tekinthesse, hiszen az írói között hozzá hasonló emberek is voltak.

Ha az egész Biblia üzenetét figyeljük, akkor azt láthatjuk, hogy mondanivalójának középpontjában egy személy és egy esemény áll. Bár a Biblia írói különböző módon beszélnek erről a személyről és erről az eseményről, de mindegyik erről beszél, a Megváltóról és a megváltásról. Vagyis a Biblia üzenetének középpontjában Isten a szeretetét akarja bemutatni, oly módon, ahogy az Krisztus golgotai áldozatában nyilatkozott meg és vált láthatóvá. Ez az egész világegyetem legcsodálatosabb igazsága.

Az egész Biblia, mint örökkévaló evangélium, a Megváltó személyét állítja üzenetének középpontjába, mint az ember barátját és Megváltóját. Maga Jézus is így értékeli a Szentírás bizonyságtételét: “Tudakozzátok az írásokat, mert... azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Ján. 5,39.). Ezeknek a bizonyságtételeknek a megismerése viszont nagyon fontos számunkra. “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3.). Eseményszerűen pedig az Istentől elszakadt emberi család megváltásának részleteit jelenti ki benne Isten.

A Biblia utolsó könyve pedig arról tesz bizonyságot, hogy a kinyilatkoztatást adó Isten azonos a Megváltóval, vagyis Jézus Krisztussal. Két vers üzenetének összevetéséből érthetjük ezt meg. Az egyik versben arról olvashatunk, hogy “az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenniük hamar” (Jel. 22,6.). A másik versben pedig az azonosítás lehetőségét találjuk meg arra vonatkozóan, hogy kit ért a Biblia a szent próféták Istene alatt, aki elküldte az angyalát, hogy megjelentse a bekövetkező dolgokat. “Én Jézus küldtem el az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek” (Jel. 22,16.). A szent próféták Istene tehát maga Jézus Krisztus volt az emberiség egész történelme folyamán.

A ma élő keresztények többsége evangélium alatt csak a Biblia négy evangélistájának az írásműveit értik, mert ezek az iratok közvetlenül beszélnek Jézusról, mint Megváltóról. De vajon az Ószövetség idejében élő embereknek nem volt evangéliumuk, a nekik küldött isteni üzenet nem tartalmazott örömhírt? De igen, csak ők szimbólumokban és prófétai üzenetekben ismerhették meg azt, hogy az Isten miként tud szabadulást biztosítani a bűnbe süllyedt embernek. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Biblia minden könyve valamilyen módon a megváltás örömüzenetének a kinyilatkoztatása, vagyis örömhíre. Ilyenképpen az egész Bibliát evangéliumként kell tekintenünk és elfogadnunk.

Amikor tehát valaki a Bibliát igyekszik megismerni, akkor eközben egyre inkább a Jézus Krisztusról a Messiásról szóló bizonyságtételek bontakoznak ki előtte, és így a Biblia Istenével kerül közösségbe és személyes kapcsolatba.