3. nap - április 26
3. NAP
Egy lelki recept (2)
Úgy tudok megismerni valakit, ha…
1. Beszélgetek vele.
2. Meghallgatom, amit mondani akar nekem.
3. Együtt járok és dolgozom vele.
Isten adta a Vele való személyes kapcsolat eme módozatait számunkra. Csak akkor ismerem meg, ha megtanulom, hogy ki is Ő (ima által), meghallgatom azt, amit mondani akar nekem (az Ige tanulmányozása által), s akkor együtt fogunk járni és dolgozni (keresztény bizonyságtevés).
S bár a keresztényi élet lényege Jézus megismerése és a Vele való naponkénti kapcsolat, gyakran történik, hogy nem hisszük el, hogy ez könnyen elérhető. Sátán arra pró- bál rávenni, hogy saját hitünket és tökéletességünket munkáljuk, s miután azzal töltöttük el az időt, hogy ellene harcoljunk, már nem marad elég időnk megismerni Jézust. Tudjuk, hogy szükségünk van Isten minden fegyverzetére a győzelemhez (Eféz 6:11-17), mégsem értjük meg, hogy az Ő fegyverzetének használata lényegében azt jelenti, hogy fel kell öltöznünk Jézus Krisztust (Róm 13:14).
Ezért tehát folytassuk hitéletünket annak tudatában, hogy mit is jelent naponta térdre borulni Isten megnyitott Igéje előtt. Isten megismerésének nincs más módja, csak a személyes kapcsolat és közösség útja.
Nincs miért elnézést kérnem azért, hogy erről írok. Igencsak nyilvánvaló számos keresztény életében a jelentőségteljes közösségi élet hiánya. Ismertem lelkészt, aki elcsüggedt, mert gyülekezetének tagjai valós nehézségekkel szembesültek, s amikor segítségért folyamodtak hozzá, beismerték, hogy nem szenteltek kellő időt az evangéliumok tanulmányozására, s a nap egyetlen pillanatát sem fordították a Jézussal való találkozásra.
Függetlenül attól, hogy ki vagy, ma a következő kérdést teszem fel neked: „Tudod-e, mit jelent naponta időt szentelni az Istennel való személyes elmélkedésre?”
Egy legalista személy azt hiheti, hogy sok időt tölt Jézussal és ismeri Őt, a valóságban azonban csak információkat és érveket gyűjt a vitatkozásaihoz. Lehet, hogy egy kerek órát töltök azzal, hogy mások hibái és meggyőződésbeli hiányosságai, esetleg magatartása fölött sajnálkozom, ám ez nem jelent személyes imaéletet, mivel a hangsúly nem Istenre esik.
Mit is jelent az imaélet? Különleges időt, amely során igyekszem megismerni Istent. Sosem találtam erre jobb módszert, mint azt, hogy egy órát szentelek Krisztus életének és tanításainak tanulmányozására az evangéliumokból.
Valaki érvelhet a következőképpen: „Ó, és mi lesz a Biblia többi részével? Mi lesz a hitalapelvekkel?”
Barátom, figyelj rám! A Bibliában csak kétféle információ létezik: egy, amely képzésre szolgál, s egy másik, amelyik ihletésre szolgál. Ha keressük Istent, Ő elvezet a Biblia kiképzést nyújtó részeihez, ám ezek nem helyettesítik azokat az igeszakaszokat, amelyek által megismerhetjük Jézust, személyes Megváltónkat.
Naponkénti, csak Istennel töltött idő
A csak Vele töltött idő többet jelent egy futtában elolvasott szövegrésznél. Az Ige olvasását jelenti, a kommunikáció figyelembe vételével. Olvasok arról, hogy Ő találkozott olyan emberekkel, akik olyanok voltak, mint te vagy én. S akkor az olvasottak értelmében imádkozom, beleképzelem magam a leírásba. Én vagyok a meggyógyult bélpoklos, a látását visszanyerő vak. S miközben személyessé válik számomra az olvasmány, megtanulom megismerni Őt.
Csodálatosak a gyülekezetben az istentiszteletek vagy a családi áhítatok. Ezek is fontosak. Ám csak akkor válnak áldássá, ha mindegyikünknek van személyes kapcsolata Istennel. És Isten azt várja el, hogy keressük reggel korán az Ő erejét, hogy a nap további részét is az Ő jelenlétében éljük ahelyett, hogy este majd a bocsánatát kérnénk azért, mert elhanyagoltuk Őt.
Egyesek azért vitatják ezt a receptet, mert nem tartják előnyösnek. Így érvelnek:
– De hát én egész nap kommunikálok Istennel. Imádkozom a munkahelyen. Egész nap kapcsolatban vagyok Vele!
– Az jó, de szoktál félretenni egy különleges időt, amikor személyesen, csak Vele ápolod a kapcsolatot?
– Nem, mert nem érzem szükségét!
Csodálatos dolog egész nap kapcsolatban lenni Istennel. Lényegében ez a Neki szentelt idő célja. Nem az a cél, hogy „sarokba szorítsuk” Őt egy eldugott ösvényen, hanem olyan kapcsolatot kell kialakítanunk, amely összhangban tart Ővele egész napon át. Ámde fölfedeztem, hogy a kijelentés, miszerint „én egész nap kapcsolatban vagyok Vele, de nincs időm egy különleges időre” lényegében felületes kapcsolatról árulkodik. Maga Jézus mondta, hogy nem élhetsz lelki életet, ha nem szakítasz időt a lelki táplálkozásra.
Furcsa lenne azt mondani az orvosnak: „Nincs szükségem ételre. Nincs szükségem napi három étkezésre, mert rájöttem, hogy én egész nap táplálkozhatok.”
A fizikai világban ennek semmi értelme, mivel a táplálkozás és a pihenés, amely egy folyamatos körforgást képez az emberi szervezetben, lényegében annak az eredménye, hogy pontosan elkülönített időt szentelünk az étkezéseknek. Éppen ilyen furcsa kijelenteni a lelki életre vonatkozóan is: „Nincs szükségem arra, hogy különleges időt töltsek Istennel. Én egyszerűen egész nap tartom a kapcsolatot Vele.”
Tulajdonképpen azt az álláspontot szeretném képviselni, hogy az igazi hitéletben nem tartható fenn valós módon az igazi kapcsolat Istennel egész napon át, ha nem szentelünk különleges időt a Vele való találkozásra.
„Nekem erre nincs időm” – mondhatná valaki. Barátom, hallgass rám: Ha nincs időd imádkozni és keresni Istent, azt jelenti, hogy nincs időd élni, mivel Isten semmire sem taníthat meg, ha nem időzöl a lábainál. Biztosítlak, hogy ha naponta szakítasz időt Rá, sokkal hatékonyabb leszel a tevékenységedben.
Sosem fogom elfelejteni azt a tapasztalatot, ami rádöbbentett erre. Kezdtem megérteni az Istennel töltött személyes idő fontosságát. Az egyik táborban én feleltem a fiatalok sátrainak felügyeletéért. Napközben számos programot kellett szerveznem, s amint beesteledett, találkozónk volt a vezetőkkel. Ekkor beszéltük meg a másnapi terveket és kihívásokat. Mire végeztünk, már este tizenegy óra lett. S mivel a reggeli tevékenységek előtt még más feladataim is voltak, arra eszméltem, hogy hajnali fél ötkor kell kelnem, hogy személyes időt tölthessek Istennel.
Így hát, arra kértem az Urat, hogy ébresszen fel fél ötkor, ha szeretné, hogy Vele töltsem a reggeli órákat. Nem állítottam be a csörgőórát, úgy feküdtem le. Hirtelen riadtam fel. Az órára néztem: 4:30-at mutatott. A pszichiáterek természetesen azt mondanák, hogy előre beprogramoztam az agyamat, hogy fölébredjek, de én ebben kételkedem. Ha tanulmányozod Jézus életét, felfedezheted, hogy Isten minden reggel azért ébresztette fel Fiát, hogy felkészítse egy új napra (Ésa 50:4).
Felfedeztem, hogy az alvási időszak egy részét kell feláldoznom arra, hogy időt tölthessek kettesben Istennel, s ha ezt teszem, akkor az alvásból elszakított minden egyes óra helyett kétórányi erőt ad. Azt olvassuk Ésa 40:28-31 verseiben, hogy Isten ad erőt a megfáradottaknak.
Az Istennel töltött idő lelki receptje misztikusnak és a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet. Némelyek közülünk annyira magunkba zárkóztunk, folyamatosan mérlegelve viselkedésünk alapján a kereszténységünket (a külső forma, a tiltások és megengedett dolgok, a „tedd vagy ne tedd” fényében), hogy egyszerűen nehezünkre esik változtatni.
Sok esetben teljes hittel és Jézustól való függőséggel indulunk útra, egy idő után azonban úgy gondoljuk, hogy nélküle is erényes életet élhetünk. Kezdünk a külső cselekedeteinkre hangsúlyt fektetni. Ez kétségtelenül így történik. Amikor egy külsőségekkel foglalkozó személy megpróbálja megváltoztatni a kapcsolati magatartását, elvárja, hogy azonnali eredményt hozzon a Krisztussal együtt töltött idő. S ha nem jelentkezik azonnali győzelem, egy hétre megszakítja a közösséget, majd újból próbálkozik. Ezt nevezik „időszakos” vallásnak. Egy nap igen, egy nap nem. Ilyenkor eljön hozzám és azt mondja: „Nem vált be a lelki recepted.”
Hát persze, hogy nem! Lehet olyan vallásod, amely boldogtalanná tud tenni tenni, ám nem tud megmenteni. Azt olvassuk Lk 9:23 versében, hogy a naponkénti és személyes tapasztalat Krisztussal élő és jelentőségteljes kell, hogy legyen.
Isten azt akarja, hogy a Vele való kapcsolatunk és helyes eljárásaink az Ő ereje bennünk lakozásának az eredménye legyen. Ezáltal válnak kézzelfoghatóvá az elérhetetlennek és érthetetlennek tűnő kifejezések, amelyekkel leírjuk a keresztény tapasztalatot, s válnak valóságossá naponkénti imaéletünkben egy személyes Krisztus oldalán.
Megtörténhet, egyesek azt gondolják, hogy az Istennel töltött személyes idő lényegében kötelesség, melynek teljesítésével bejuthatunk a mennybe. Csakhogy, ha egy ember eszik vagy iszik, még nem jelenti, hogy egészséges is! Nincs egyetlen más módszer sem Isten megismerésére, csak a naponkénti tapasztalatok.
Arra szeretnélek bátorítani, hogy függetlenül attól, amit érzel, holnap reggel kezdd el Krisztus megismerésének eme tapasztalatát. Ha föllapozod a Bibliát, és olvasol életéről és jelleméről, ha megérted azt, hogy szükséged van az Ő jelenlétére az életedben, s ha bármi is történik, tovább keresed Őt, fokozatosan meg fogsz változni, vágyódni fogsz ezekre a csendes pillanatokra Istennel. Láttam ezt megvalósulni saját életemben és a másokéban is.
Ha naponta törekszel arra, hogy ápold a kapcsolatot Krisztussal, s megengeded, hogy dolgozzon benned, fel fogod fedezni az alábbi valóságot:
„Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki átérzi gyarlóságát, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét, és soha nem engedi el.” (A nagy Orvos lábnyomán, 182. old.)
Az „Egy lelki recept” című fejezeteket lényegében Morris Venden, Hogyan tehetjük valóságossá a kereszténységet című könyv 5. fejezetéből vettük át. Utazásunk alatt próbáld felírni az életedre vonatkozó isteni programot. Jegyezd fel, hogy mit vár el tőled, de azon személyek neveit is, akikért imádkozol, továbbá a mai napra szóló isteni üzenetet is. Alkalmad nyílik ezt minden nap megtenni, s megérted majd, mennyire fontos élned és felírnod azt a programot, amit Isten szán neked minden nap.
Isten azért teremtett, hogy kapcsolatot ápolj Vele!
Sikerül megismernem egy személyt, ha…
1. Beszélgetek vele.
2. Meghallgatom, amit mondani akar nekem.
3. Együtt járok és dolgozom vele.
„Akik azonban Isten teljes fegyverzetét magukra öltik , s naponta időt szentelnek az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre. Gondolataik emelkedettek, törekvéseik nemesek lesznek. Világosan megértik az igazságot és Isten iránti kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi mennyei adományra.”(Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.).
Isten terve ma az életemben
A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:
________________________________________________________________ _______________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________
Mit vár el tőlem Isten:
________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________
Isten terve a mai napomra
Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________
Délben: __________________________________________________________ __________________________________________________________________________________________________________
Kapcsolódó hírek:
ISTEN GONDOSKODIK SZÜKSÉGLETEIMRŐL -- HIT AZ ÉN ÉLETEMBEN
AZ ÉDENI KÖRÜLMÉNYEK VISSZAÁLLÍTÁSA
AMÍG VÁRAKOZUNK
A VILÁG VÁRAKOZÁSA